Bugát Pál: Közönséges kórtudomány. Pest, Trattner és Károlyi, 1830. (r.sz. 2341)

10, ván kerülni, ezen három észképeket eggyé akarjuk forrasztani. 12. S. Ezen az egésséges állapottul eltávozó és uval ellenkező finom életmüvezetséget azért vettük fül a betegség belső és egyedűlüs okának, mert valamint az egesség alatt a legszorosabb értelemben vett táplálódástol, vagyis azon tulajdon finom parányéletmüvezetségtül, az az belső életből minden ingékonyság vagyis külső élet szármozik , és ismét minden ingékonyság vagyis külső élet viszontag még pedig jóltékonyan visszahat arra; és valamint a tagosabb értelemben vett táplálás a folyó részek által a szorosabb értelemben veit táplálást ápolja ^w gy ez amannak végbevilelét előmozdítja : hasonlóképp , mondom, a betegség alatt is az egésségtől eltávozott finom életmüvezetség vagy oka vagy foganatja az ingékonyság és folyó részek beteges elváltozásának ; úgy annyira, hogy ő azon küzeppont, melyre a beteges ingékonyság, és folyó részek két oldalról vagy mint okok, vagy pedig mint fogonatok lógadoznak. 13- f. A mondottaknak következésében tulajdonképp tehát az ösztönök által a' belső életből kifejlődtetett ingékonyságnak nincsen betegsége, a honnan a hires Braunnak észképe, ki a belső életről semmit sem tudván, minden életet és élettudományos munkálkodást az ösztönök által erőszakos kifejlődésnek tartott, egészen üszvedűll , mivel magáig a tulajdonképpen való betegségig föl nem emelkedhetett. Mi csak azon ingékonyságot tartjuk beteges ingéhonyságnak, mely a tulajdonképpen való betegséggel vagy mint ok, még inkább pedig mint fogonat áll üszvekütetésben ; hogy ezt azon betegesnek látszó , de mégis élettudományos ingékonyságtul meg-