Bugát Pál: Közönséges kórtudomány. Pest, Trattner és Károlyi, 1830. (r.sz. 2341)

IV A közönséges kórtudománynak olyannak kellene lenni, hogy aból a gyógyüzöncz, mit a betegen beteget és betegeset lát, azt belső mivoltánál fogva mégis foghassa; megfogván a betegen tett művészi fogásai által szerencsésen el is háríthassa; hogy jelen munkámban e magas czélra törekedtem, azt a gondolkozó olvasó át fogja látni; hogy pedig azt minden oldalrul elértem legyen, ázal nem kérkedem, sött inkább őszintén megvallom , hogy adott kórtudománybeli elemeim minden beteges tüneményben a szükséges fölvilágítást nem nyújtják. Jelen munkámban,egészben véve, a megjárt ösvénytől csak valamennyire .távozám el, a mennyiben, reménylem, hogy a kórtörténet neve alatt ösmert betegség tér- és időbeli viszonyának alkalmosabb hetyett mutattam ki; a kórtudomány többi részeit a kórer- a kórok- és kórjeltanitmányt a maga helyein meghagyván. A kórertanitmányban a betegségről, és az ingékonyság meg a folyó részek utján a beteges folyamatrul, reménységem szerint, oly fogatokat adtam, melyek valamint egy részről nemeikben sajátok, úgy másrészről a tanulót azon karba helyezik, hogy azokat az emberi test egyes életmüveire, rendszereire, az egész életmüségre alkalmozván, belölök ezeknek betegségeit nagyobb részt megfoghassa.