Bugát Pál: Közönséges kórtudomány. Pest, Trattner és Károlyi, 1830. (r.sz. 2341)

V A kóroktanitmányban, az edig uralkodott divat ellenére, a bántalmi okokat nem mindenkor előkészítő, valamint a kiilvilágbelieket sem mindég kórgerjesztő okoknak vaHtam; holis a föltételes külvilágbeli okokrul szólván, ezeknek a bántalmaira nézve sokféleképp módosííott emberre szolgáló működéseiket aként véltem kimeríteni , hogy egy részről a remekképtöli eltéréseknek a betegség felé való kornyadozásokat előrebocsátván , más részről oly közönséges rendszabásokat adtam, melyeknél fogva, miután a tanuló jelen munkámból az említett külvilágbéli dolgoknak a remekképre való működéseit megtanulta volna, aztán önereje által fölvethesse, ifiképpen munkálkodnának az említett okok az eltéréseknek akármelyikére. A kórjeltanitmányban a kórjeleknek végetlen száma miatt az öszvetevő utat nem választhatván, azokat a megválasztó uton adám elő ; jól tudván azt, hogy jobb biztos ösvényen a nem éppen gyér erdőt megjárni, mint Ösmeretlen utakon az erdőnek sűrű tömedékében vezérfonal nélkül tévelyegni. Régi észelveimhöz hű , némely műszavakra szükségem lévén, azokat jól meggondolva nyelvünk tárházábul alkotni bátorkodtam, hogy pedig jelen munkám egyebb nyelvbeli tulajdonaira nézve is jobb legyen az edigieknél, azon is fáradoztam. — Hellyel hellyel, megvallom, jelen