Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

SZÁRMAZÓ BETEGSÉGEK. 35 lyes csontdudorodásnál tompák s nem hevesek a fájdalmak, ugy szinte akkor sem, ha külső erőszak után támadnak a kinövések, melly esetben a fájdalom csakhamar elmarad, és a daganat amúgy észrevétlenül kezd képződni, és rendszerint csupán akkor vehetni észre, mikor már meglehetős nagyra nőtt. — A csontkinövések általában véve vagy igen lassan vagy igen hirtelen támadnak. Első esetben a gumó alkotása többnyire igen merő, és a fájdalmak csekélyek; második esetben a fájdalmak igen nagyok, a daganat hirtelen növekedik, s gyakran heves láz van jélen. Néha elmúlnak a fájdalmak, ha jelen voltak is eleinte, a baj további folyamata alatt; gyakran bizonyos fokon megállapodik a daganat, a nélkül hogy nagyobbra nőne, vagy más bajokatokozna azokon kivül, mellyeket holléte s a szomszéd részek nyomása által okoz, minők: az izmok összeszorítása, a bántott rész mozgásának akadályozása vagy végképeni megszüntetése, száradás, szélhűdés stb; ezen esetek kiváltképen merő , helybeli csontgumóknál adódnak elő, melylyek lassan növekednek. A kevésbbé merő csontgumók fekélyedésbe s gonosz természetű elfajulásba mehetnek állal. Legritkább kimenetele a csontkinövéseknek, főleg a keményeknek az, midőn csontfene (necrosis) által egészen elpusztíttatnak. — " 1979. A csontkinövések kórhatárzatában, — ha a szülő okokat, az állomány minőségét, és a csont azon helyét veszszük tekintetbe, hol eredetileg fejlődni kezdtek, — következő körülmények szolgálnak segédeszközül: a helybeli csontkinövés abban különbözik a buja- vagy görvélykórostól, hogy külső erőszak következtében támadt, továbbá, hogy azon tünemények nincsenek jelen, mellyek a bujavagy görvélykórt gyaníttatnák. — A bujakóros csontkinövés olly bajokkal van mindig szövetkezve, mellyek közönséges, megrögzött bujakórnál jőnek elő, minők: az éjjeli csontfájdalmak, és olly csontokon támad, mellyek kevés lágy részszel vannak fedve s mindig a csont felületén. — A görvély kóros csontkinövés a görvélykór egyetemes jelenségeivel szokott járni, és többnyire mélyen a csont szövetében fészkűi és a csontok szivacsos végein. — A csontkinövés lassú fejlődéséből azt lehet gyaníiani, hogy állománya merő, elefántcsontéhoz hasonló; valamint ellenben a hirtelen, sok fájdalmakkal járó növekedésből azt, hogy állományára nézve nem igen lesz merő; azonban mindezen tünemények nem csalhatlauok. — Hol fekélyedés van jelen, ujjainkkal vagy pedig kutaszszal győződhetünk meg a részek mibenlétéről. —