Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

124 ÉLETMŰVES ELFAJULÁS- V. ŰJ KÉPEZVÉNYEKBÖI. feteget. — Ezen bánásmód, mint mondják, kevésbbé fájdalmas, hamarább végbemegy, épen semmi, vagy csekély bajjal jár; a műtéteit kiállott egyén az utálatos szag és kifolyadék alkalmatlanságának nincs kitéve, kevés nap múlva fölkelhet, és a visszatermődéstől nem félhetni annyira. — Mindezen hasznok mellett, czélszerünek látszik mégis, az elmetszést az említett esetekre szorítani, minthogy a műtétei előtt nem határozhatni meg, minő mértékben támadhatna vérzés, mellynek elállítására semmi biztos szert nem használhatni. — Azt is mutatja a tapasztalás, hogy a Idmetszés után halálos kimenetel állhat elő — HERVEZ de CHEGOIN : Remarques sur la disposition anatomique des polypes de la matrice, sur l'emploi de la ligature et sur les avantages de la resection de ces tumeurs; im Journal generál de Médecine. October 1827. p. 1. ') MAYER az i. h. 2143. J. A méhanyabeli pöfeteg kimetszésére legalkalmasabban használ az ember egy ollyan ollót melly lapja mentében van meggörbítve, mell felől kerekített, és hoszszú fogantyúval van ellátva, mit a műtevő két ujjával vagy egész bal kezével egészen a pöfeteg gyökeréig bevisz és ezt vele elmetszi. Ida a pöfeteg a nemző részeken kifűgg, akkor fogaszszal vagy az ujjak segedelmével meg kell azt húzni, és miután szára körül kötést tett az ember (mit elővigyázat okáért mindig tanácsos tenni) , ezen alul vágja el azt az ollóval. — Mikor a méh kifordulva van, és magától nem tér vissza, akkor a visszahelyezést haladéktalanul meg kell tenni. — Ha lekötés nem volt alkalmazva a lemetszés előtt, és nagy vérzés támad , azon esetben, ha elérhetni a vérző helyet, összehúzó vagyis vérállító szerrel nedvesített tépcsomót kell bedugni, vagy, ha a vérző hely a méh üregében van, és a méhszáj még eléggé nyilt, hideg beföcskendezést, a hasra hideg borogatást stb alkalmazni. — > MAYER a. a. O. Fig. I—

III. 2144. A méhhüvelybeli pöfetegek zzon bajokra, mellyeket okozni szoktak, és bánásmódjokra nézve kevésbbé fontosak, mint a méhanyabeli pöfetegek. Mindig korán fölfedezhetni vizsgálat által, és csak akkor okoznak nyomást a húgyhólyagra meg végbélre, ha igen nagyra nőnek. — Okai: a hüvely sértése s gyuladása, bujakóros ragály stb.