Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

SZÁRMAZÓ BETEGSÉGEK. 13 mml: l) az edény

es golyva, 2) a nyirkos golyva, 3) a kökemes golyvát. — Némellyek a paizsmirígyben lobos daganatot is állítanak lenni (cynanche thyreoidea) lobos golyva név alatt, de ez nincs helyén. A paizsmirígy gyuladása, mi meghűtés, külső erőszak stb által okoztathatik, a hirtelen támadó daganat miatt igen súlyossá teszi a légezest es nyelést; továbbá még iejkábulást, fülzúgást és orrvérfolyási a való hajlandóságot is gerjeszt, és többnyire lázzal van összekötve. — Ha genyedésbe átmegy, a tályog emelkedik nagyra, hanem a geny meggyülekezése az említett bajok növekedtével szerfölöttivé válhatik. — A paizsmirígylob gyógybánása érvágásokat, a nyak oldalrészére számos nadály felrakatását, édes higanyt stb kiván. Tályog képződvén, mihelyest a geny jelenlétéről meggyőződve vagyunk, tüstént föl kell azt nyitni. 1942. fl. Az edényes, üteres golyvánál a paizsmirígy edényei, az üterek, viszerek és hajszál-edények, mellyek a sejtszövettel együtt jobbára terimbelét képezik annak, igen kitágulva vannak. — A golyvának ezen neme az által bélyegződik, hogy hirtelen támad, sebesen és nagyra nő. A daganat tapintásra meleg, tömött és feszes; a beteg heves lüktetést érez benne, néha nyilalást; ha megtapintgatjuk, kezünk megérzi az üterek verését külső felületének bármelly helyén is, kiváltképen pedig a nagyobb üterek elágazása szerint a mirigy gyurmájában; magok a felületesen fekvő ágak és fonatok annyira kitágulvák, hogy a köztakarókon keresztül megláthatni azokat és verésöket nyilván észrevehetni. A felső paizsütér, mielőtt a mirigy állományába behatna, igen hevesen ver, ha a mirigy nincs még annyira megnagyobbodva, hogy ezen üteret elfedné, továbbá, ha felső, külső részével még nem borítá be. — Az edényes golyva hamarább okoz különféle bajokat a légezésben, nyelésben, gyakori orrvérfolyást, fejkábulást és szédülést, mint akármelly más neme a golyvának, és szünetlen nagyobbra nő. — 1943. A nyirkos golyva (struma lymphatica) leggyakrabban elofordúl, és némelly helyen honi nyavalya (endemicus). A paizsmirígy terimbelének sejtjei bizonyos enyvnemü, átlátszékony folyadékkal, néha szivos, barna, nyákos, majd szalonnás vagy sajtnemü anyaggal., néha meg összenőtt darabokkal és csonttá vált csomókkal vannak tele. Ezen sejtek falai gyakran szerfölött megvastagodnak, porczhoz hason-