Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá KUN TAMÁS. 4. köt. Buda, Egyetemi, 1844. (r.sz. 1823)

14 ÉLETMÜVES ELFAJULÁS V. tfj KÉPEZVÉNYER.BŐL lókká lesznek, a bennök összegyűlt anyaggal együvé nőnek, úgy hogy a sejtek néha egészen elenyésznek, és a mirigy bizonyos egyenetlen gyurmává változik. — Az edények a golyva e neménél szinte ki vannak tágulva, de koránsem olly mértékben, mint az edényes golyvánál. A nyirkos golyva lassabban nő, és tapintásra csomósnak éreztetik. — 1944. S. A hökemes golyvánál nincs olly igen nagyra nőve a paizsmirígy, hanem szerfölött kemény, csomós és hoporjas; a szomszéd sejtszövet elenyészett; mindjárt kezdetben a fájdalmak hevesek és gyötrők, fölfelé a nyakra terjednek el; a légezés meg nyelés igen bajosan történik, az egyik mégis nagyobb bajjal, mint másik, a mirigy beteges részéhez képest, a kőkemes anyag csakhamar összenő a gőgsippal és nyak izmaival, az utolsó időszakban pedig öszszetűrodik és ránczosodik a köztakaró; néha evliez hasonló folyadék gyülekezik a sejtek közé, mi a köztakarók alatt sűrűnek látszik lenni, a,kóros tömeg hátrafelé nyomatik, mi által a baj nőtton nő; végre rákfenévé (carcinoina) és valóságos rákfekélylyé változik, mire a nyak mellékmirígyei megdagadnak. 1945. A golyva okait még a bizonytalanság vastag homálya fedi. Némelly tájékon, különösen az alantfekvőkön, völgyek közt honi nyavalya ez, a nélkül hogy okát a levegő mivoltában, a nehezen felolvadó sókkal teljes víz- vagy hóvízzel való élésben bizonyosan feltalálhatnék. A golyhóság (cretinismus) és golyva okai viszonyukra nézve nem állanak szükségképen összeköttetésben egymással; az elmebeli tehetség a golyhóságban sinlődöknél születéstől fogva igen gyönge, soknál pedig teljes mértékben mutatkozik az elmebeli tehetségnek e tompasága, a paizsmirígy daganata, legalább olly daganata nélkül, melly a vérkeringést megakadályozhatná. A tapasztalás legtöbb esetben mégis azt tanúsítja, hogy a golyhóságban sinlődőknek koponyája is ferde növésű, mi által a fejerekben való vérkeringés többé s kevesbbé megakadályoztatik, és a paizsmirígy kiterjeszkedése áll elő a vér nagyobb mennyiségben történő tolakodásának következésében. — A nőnemnél gyakoribb a golyva, mint férfiaknál, és kifejlődése sokszor egy időre esik a hószámi folyás megindulásával. Gyakran mutatkozik