Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 2. köt. Buda, Egyetemi, 1837. (r.sz. 1821)

IDÜLT 'S GENYEDŐ MEGVÁLÁSOK. 33 fognánk, a' szövemények természetéhöz mért gyógybánás által szükség a' fekélyeket egyszerű állapotjokra hozni. Ha ezeket pontosan tellyesitjük, a' ragtapaszokat ügyesen alkalmozzuk, úgy rosz tüneményt, fájdalmat, "s öreghedett hévfejlődést (midőn aztán a' részt annyiszor kell hideg vizzel megáztatni, valahányszor azt a' nagyobb melegség kívánja) fölturlásokat, új fekélyedéseket, 'stb. soha sem fogunk tapasztalni. — Ha ezen gyógybánás alatt a' fekély egész egy bizonyos fokig megkisebbedik, a' nélkül hogy a' gyógyulásban aztán tovább haladna, és állapotja ismét megrosszul, akkor ennek oka vagy a' beteg rendetlen magaviseletében, főkép az igen kora mozgásokban van , vagy pedig valamelly közszenv áll a' fekéllyel okbeli öszvekőtetésben, vagy végre a' fekély szokványossá vált, midőn is az egyébb gyógybánást ezen környíilményekhöz kell szabnunk. — Az efféle gyógybánás mellett, bár a' fekélyek 15. vagy 20. esztendeig tartottak is már, a' szokott elválasztásoknak fölakadását soha sem tapasztaltam. Ezen fekélyek ellen helybeli használásul átalánosan minden jó illatú , és öszvehuzó szerek ajánltattak, u. in. a' fekélynek tölgy fiizhéj — ,diólevél— , diókopács — , utifűlevél — , hagymaszagú tarorja fűnek, rutának főzeteivel magokkal, vagy mirha festvénnyel 'stb. efféle vegyitékekkel tett mosogatások; a' fekélynek elválasztása nagy lévén , a' gyógyszerek porképben jobb fogonattal adatnak, millyenek: a' kína-, a'tölgy héj—, a' szikfőpor , káforral, mirhával, 'stb. vagy az izgató irok, tapaszok, a' káforral vegyített oszlato kenőcsök , a' vörös higagir 'ßtb. Hol a' beteg 4kiilönös környülményei miatt mind a' csöndes magatartás, mind az említett betekergetés lehetetlen, ott a' fekély különböző tisztátalanságához képest naponkint szikfőböl vagy lúgból lábfürdőt rendelek ; a' fekélyt pedig ungv. nutritum és vörös higagirból öszvekevert kenőccsel kötöztetem. Rust az idült lábfekélyek ellen, á^ böjtorvoslást, vagy chgyógybánást javasolja (naponkint negyed étszilakot, ^ Portion), és hetenkint kétszer hashajtót, a' következő nap langyos fördőt , a' fekélyre pedig folyóvízzel tett borongatásokat. Magazin für die gesammte Heilkunde. Bd. IX. 517. 705. S. Ezen helybeli gyógybánáshoz a' beteg közönséges állapotjával megegyező belsőt kell tudni; a' gyöngeség és zsonghijánynál erősítő, az altest rekedéseinél, mellyek gyakorta az alsó végtagok fekélyeivel járnak, oszlató és enyhén erősítő szerek kívántatnak a' czélirányosan vezérlett közéleten kívül. A' csikorka (gratiola) illendő CHELIUS. SEBÉSZSÉG. II. K. 3