Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 2. köt. Buda, Egyetemi, 1837. (r.sz. 1821)
28 AZ ÖSZVEFÜGGÉSNEK IDÜLT MEGVÁLÁSAI.' lcély széleinek állandó izgatása által is oldoztathatnak y mi által a' nedvek fölakadása, és afféle változás hozatik elő, mint a' keményedésnél. — Az eíféle kérgesedések a' fekélyek gyógyulását hátráltatják, és vagy fölkeli lágyitatniok, vagy félre mozditatniok. Csak midőn a r kérgességek nem igen merők, és nem épen érzékenytelenek, lehet föllágyitásokon, lágyitó egyszersmind izgató szerek által iparkodni', millyenek: az amónás bürök-tapasz, (erapl. de cicuta cum ammoniaco) a' higanytapasz , a' mézgatapasz, (Empl. gummosum)a' szappanos tapasz y a' niézgás ólomtapasz, (empl. diachylon cum gummi) a sósavas hugyagnak olvadéka. Ezen szerek ha nem segítnek, az éfető szerekhöz menünk által, millyenek: a' dárdanyvaj, a' pokolkő, a' tiszta folyó hugyag, (bűzsó) a' dárdacsos borkősavas hamagnak (hánytató borkőnek) olvadéka; de ha a' fekély helye megengedi, még a' karczozáshoz, és a' kérgesedésnek késsel eszközlött lemetszéséhöz is nyulunk. 698. SA' vízkóros fekély (ulcus oedematosum) környékét olly vízkóros daganat veszi körül, melly az ujnyomást megtartja, a' fekély szélei petyhüdtek, haloványolc, gyakorta még vizkórosak is lesznek; a' husszemölcsök sáppadtak, a' vizes evnek elválasztódása gyapóra. Okai ezen fekélynek vagy helybeliek, erőmüvesek, vagy belsők; millyenek: a' visszavivő edények nyomása, közönséges vagy helybeli gyöngeség, nyirkos küleménv, 'stb. — Orvoslása ezen fekélynek azt kívánja, hogy az ok eltávoz tatásán és a' fekély tompa bélyegét megváltoztató szereken kivül, a' fekélylepte tag még nyomó kötözéssel is állandólag szorítva tartassék. 699. S. A' taplós fekélyek (ulcera fungosa) vagy egész korületöken, vagy egész helyeiken, vagy széleikön vannak növedékekkel benőve, mellyek ugyan tulajdonságaikra nézve igen különbözők, mert majd petyhüdtek, holoványok , vagy komorvörösek érzékenytelenek , és könnyen vérzők, majd merőbb tulajdonúak, kékes vörös szinüek, és igen érzékenyek. Az elsők egyedül beteges bujálkodásai a' husszemölcsöknek, az utolsókat pedig gonoszféle elfajulások gyanánt kell tekintenünk. Ezen taplós elfajulásnak oka tehát a' fekélynek sokáig tartó tompa állapotja^ lágyitó szerekkel való vissza élés, lenge
