Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

18 6 II. OSZTÁLY. SEBEK. mint az előbbeni, de nagyobb fejfájással, lázzal, álom­talansággal és félrebeszéddel jár. Ennél könnyen genye­dés támad, midőn aztán a'koponyahártya a'csonttál nagy körííletre fölválik, a' kaponya bajba keveredik, és a' gyu­ladás egész a' kemény kérig terjeszkedhetik. Ekkor azon­nal a' köz és helybeli vérbocsátások tétessenek, úgy a' hashajtók, és az egész fejre telt hideg borongatások is szükségesek. Hogy azonban minden veszedelmes bajtól megmenekedjünk, a' legbizonyosabb segédeszköz a' daganat jókori bemetszéseiben áll. 344. S. A' kaponya fedelékeinek lebenyes sebei még akkor is, ha a' csont nagyobb vidéken pusztán maradott, a' le­benynek illendő megtisztogatása után ragtapaszokkal, vagy néhány véres férczekkel egyesítessenek. A'karélyra tépetet és nyomadékot alkalmazunk, s' ezeket czélirányos fej­pólyával erősítjük meg. Többnyire a' lebeny vagy karély tökéletesen odaheged, csak ollykor részenkint; midőn is aztán a'genynek szabad utat kell készítenünk: ha talán hullámzó daganat szármoznék, ezt azonnal fölnyitjuk, és a' lebenynek oda forradását illendő kötözéssel erősítjük. Csak ritkán cserepedik föl a' csont, mi csak czélszeretlen gyógybánás után szokott történni. — Ha a' karély nem akar odaJiegedni, azért mert a' mélyebben fekvő részek sértve vannak, a' csont korcsszinűvé leszen, és egyszers­mind ha a' lékezésre javallatok volnának talán jelen, ak­kor a' karélyt mind addig megtartani kell iparkodnunk, mig csak az említett műtétei nem eszközöltetik. 345. A' lcaponya takaróinak roncsolódásai daganatokat vagy is azon úgy nevezett szökéseket okozzák , mellyek többé vagy kevesbé lévén megfeszülve, gyakorta igen fáj­dalmasok, ollykor észrevehetőleg hullámzók, kopogók, nein ritkán kemény karimával vétetnek körül, a' szerint a' mint a' fej hör, a' bönyesisak , vagy a' kaponyahártya szenvedének a' zúzódás által, és a' mint a' vér alájok el­öntődött. A' könnyed szökések hideg borongatásra, mér­tékletes nyomásra és ahhoz szabott lobellenes gyógybá­násra elszoktak múlni: de ha a'szökés nagyobb kit rje­désű, észrevehetőleg hullámzó, vagy igen fájdalmas, és feszült, a vagy ha a' vér a' bőnyefejlyű, vagy kaponya­hártya alatt gyülekezett öszve, akkor azt azonnal elegendő nagyságú bemetszéssel fölnyitni, és a' vért kinyomkodni szükség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom