Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

18 6 II. OSZTÁLY. SEBEK. lett a' közösülésbeli vágy rendkívül kínozza. — A' dühösség tüneményeinek vége szakadván, a' beteg íigen elbágyad, érverése szerfölött kicsiny és szapora; egyes tagokat ollykor szél sujt meg, és szörnyű állapotjának érzelme ötet kétségbe ejtvén, ollykor öngyilkosságán törekszik. Végre a' tünemények legnagyobb kifejlődésökkor, vagy az életerőnek kimerülése miatt , vagy belső életmüvek gyuladása állal, vagy a' szélsujtás és guta útján a' halál a' betegségnek második vagy harmadik napján mindennek véget vet. 324. S. Halottbonczolás alatt a' seb vidékén az idegek 's ezeknek hüvelyei gyuladva, és a' velős állomány elfajúlt színűnek talaltattak ; úgy a' nyak a' gőgfedü, á bolygaz együtt érz - és rekeszidegek gyuladásai vétetek észre ; továbbad az agykérek is gyuladva, közikbe pedig savó kiomlődés tapasztaltatott, az agygyurmát szárazabbnak lehetett tapintani mint egésséges állapotban, és edényei fekete vérrel láttattak eltelve. Ollykor a' szívlobot, hártyájával öszvenövését a' szívnek, ezt a' vértől üresen, vagy hegedt vérrel csordúltig tele lehetett látni; lígy tiidőlobot, a' tüdőnek öszvenövését a' mellhártyával, 's kiszáradását, továbbad a' gyomornak és más altestbeli zsigereknek fenés gyuladását fedezé föl a' bonczkés. A' holt testek korán rothadnak, az izmok komorabb színt mutatnak, még akkor is, midőn sok vér bocsátatott, a' vér különös nedvvel vegyült öszve. Ollykor azonban semmit, mi természet ellen volna, sem lehetett tapasztalni. 2) 1) METZGER, (AÜTENRIETH) , de hactenus praetervisa nervorum lustratione in sectine hydrophoborum. Tubiugae 1802. 2) HORN, im Archiv für medic. Erfahrung. 1821 Januar, Febr. 1. lap. Locher (Dissertatio exhibens magnum lienis in hydrophobia momentum. Göttingae) azt állítja , hogy ő minden ádáz ebnek lépén különböző nagyságú és idomú világos sárga nyirkos nedvvel telt, az említett életmű fölületén mindenütt elhintett holyagcsákot tapasztalt, a' léplobnak ugyanakkori tüneményeivel egyetemben. 325. S. A' dühösség tőokára nézve úgy látszik, hogy ezen betegség mivolta az idegeknek, főkép a' duczrendszernek sebes haladási! gjailadásában fekszik; honnan a' dühösség ideges tüneményeinek megegyezése a' dermenet, és más ideges bajokéival magyaráztathatik meg.