Chelius M. J.: Sebészség. A 4. öregbített és javított eredeti kiadás után .. fordítá BUGÁT Pál. 1. köt. Buda, Egyetemi, 1836. (r.sz. 1820)

142 II. OSZTÁLY. SEBEK. czoltatnak az üterek, akkor ezeknek többnyire ütdagos kitágulások marad hátra. Ha valamelly részek legnevezetesebb idegtörzsökei sértettek meg, akkor azon részt szél üti meg, és elszárad, legalább azt meghatározni nem lehet, váljon és mikor térend vissza az ideg foglalatossága. Idegsértések átalánosan, főkép ha általok az idegek nem választatnak egészen meg, súlyos tüneményeket, u. m. görcsöket,-grángásokat 'stb. okoznak. A' csontok sebei, a' lágy részekéitől tulajdonkép nem különböznek, csak ha a' csonthártya igen sokat szenvedett, és genyedés szármozik, akkor ez tartós, és általa a' csont' alkatása igen elváltozhatik. A' mirigyes és elválasztó életmüvek sebei erősen gyógyúlnak, többnyire genyedés^támad , és a' geny az elválasztott nedvei öszvevegyül. A' foglalványok, főkép a' nagyobb foglalványok sebei mindenkor igen veszedelmesek. 5) Azon sebek, mellyek a' test üregeibe hatnak, gyuladás, vértorlódás, genyedés, 's eífélék, és az üregben levő életmű sérelmei által lesznek veszedelmesekké. 6) A' sebek veszedelmességét végre a' betegnek életbeli viszonyai, az illő közéletnek jó megtartása, é3 a sebhöz kapcsolkodó tünemények határozzák meg. 239. S. A' sebek orvoslásánál mindenek előtt a' sebet szorgalmasan megvizsgálnunk, a' vérzést megállítanunk, és az idegen testeket félre takarítanunk kell, úgy továbbad a' sebnek majd hirtelen egyesülés, majd genyedés és behegedés által történendő öszveforrását, és a' veszedelmes tünemények elhárítását tellyesitenünk szükség. 240. S. A' sebvizsgálás által a' sebnek idomárul, mélységérül, irányárul, és a' sebzett részek tulaj donságárul a' legszorosabb ösmeretet iparkodunk szerezni. A' vizsgálást azonnal a' történt sebzés után mint legkedvezőbb időpontban telíyesitjük, minekelőtte még gyuladás köszöntene be, mert máskép az bajosabb és fájdalmosabb. A' metszett és vágott sebeknél a' vizsgálás többnyire könyü, bajosabb a' szúrott és lövött sebeknél. A' sebészt vizsgálásában a' részek boncztudománybeli ösmerete, a' sebzés alatti állásnak, helyezetnek tudomása, azon iránynak és erőszaknak kikérdése, mellyben és mellyel az erőszak behatott, valamint a' sebből kifolyó anyagnak minémüsége, és az azonnal beköszöntő tünemények vezérlik. Ha, ezen környülményekre figyelvén, az orvos a' sebnek meg-