Bugát Pál: Éptan. Pest, Landerer, 1838. (r.sz. 2283)

7 telen szép és erős lévén, minden őtet megtámadó erőt győzedelmesen visszaigazítana , és őtet semmi életerőlködés ki nem merítené , "s meg nem törné, csak , a mint sokan mondják, ily életmüves test dicsekedhetnék általános egésséggel (sanitas absoluta). — Mely egésségnek fogatja mivel a nagy világ és az ember természetéről tett fogatinkkal öszve nem jő ; ha talán valahogy szemlélődő gondolkozásunk elveivel megegyeznék, természetfölötti egésségnek (sanitas metaphysica) lehetne nevezni 5 de mivel ennek kísérküvét sem állja ki, azon okbul, hogy aként a szükséges lényt a történetbelivel, az időre , térre , és tehetségre véghetetlent, az ezen < bántalmakra nézve bevégzettel öszvezavarja 5 követközik, hogy az egyes életmüség általános egésségéről adott fogat maga inagátul üszvedüll 5 — sőtt ugyan ebből az is küvetküzik, hogy tehát az egyinis életmüves testek egyedül meghatározott, (sanitas relativa) Vagyis oly egésséggel birjonak, mely, miután a természet lételök és működésűknek első gyökét megvetette volna , a térben és az időben ön tehetsége é9 a külvilág befolyása által határoztatik meg. / 9. S. A legtökélyesebb meghatárzott egésségröl csak az képes magának tökély es fogatot készítni, ki az embert életmiivezetségére, és élőtehetségére nézve nem csak egy időpontban, nem csak egy oldalrul ösmeri, sött őtet az említett két tulajdonságokra nézve az ő fogontatásátul fogva, egész természetes halálának végső pontjáig, miként is ezt az élettudományban tanítánk, mintegy egy pillantatban általképzelni tudja. Az ily egésség képét tehát az élettudomány adja előnkbe, melyben előadott egésségnek képe azon rernekkép , — vagy igazabban szól- v