Bugát Pál: Éptan. Pest, Landerer, 1838. (r.sz. 2283)

a ván , — azon remekképnek kellene lennie, melyhöz a valóságban előkerülő e^y/nis egésségek (sanitas individuális) többé vagy kevesbé közelítenek, sőtt némelykor vele egészen mégis egyeznek, 10. s. Hogy az említett remekkép az egymis egésség példánya legyen, és annak tökélységét mutassa , annyi bizonyos ; de abból még az, mint említénk , éppen nem követközik, bogy minden tőle való eltávozásokat az egésség fogatábul kizárjon, sött mi azt állítjuk , hogy az egégségnek igen széles határai legyenek ; mind. addig egésséges t. i. az élet, míg csak a fölebb említett egésségnek föltételei az életmüves testekben jelen vannak. — A követküzendőkben azon haiárczövekeket fogjuk kitűzi ni, melyek , bátor az épség remekképétől többé keveabé eltávozni látszassonak is : mégis az említett határokon innét lévén, az egésséghöz tartoznak , ámbár a rcaiekképnél közelebb essenek is a betegséghöz. 11. s. Minthogy az egésség a betegségnek, vagyis azon állapotnak vagyon ellenébe téve, mely alatt a parányéletmüvezetséget elváltozva lenni gondoljuk , mint ezt a kórtudományban bővebben fogjuk látni; és mivel az életnek ezen két állapotjai teszik az éleinek tökélyes körét: követközik, hogy az egésség és betegség tágabb vagy szorosabb meghatározásai által ennek vagy amannak birodalma szorosabb vagy tágabb határok közé ejtetik.. — Ottan, hol az egésség végződik, és a betegség kezdődik; és ismét, hol ez végződik, amaz pedig kezdődik , az életnek oly állapotjaira akadunk , melyekről iajos ellátni, ha az egésség, vagy betegséghöz tartóz-