Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az ünnepek és a rítusok megértése We are what we celebrate - Understanding holidays and rituals Kovács Zsuzsa

gyarmatosítás brutalitásáról is. I 994-ben pedig Bili Clinton nyilatkozatban fogadta el az amerikai indiánok Kolumbusz-nappal kapcsolatos különvéleményét és érzelmeit (166. p.). Ezeknek az eseményeknek azonban csak akkor van ilyen átütő hatásuk, ha ellenállásba ütköznek, hiszen amint megszelídülnek, elfogadottá válnak, írja a szerző, azonnal a kommercializálódás pályájára lépnek. A kwanzaa vagy a Martin Luther King-nap ma inkább szól a fogyasztásról, az ünnepre szóló ajándéktárgyak megvásárlásáról, a szünetről, mint az afroamerikaiak ünnepéről. Akkor van ismét hatása egy ünnepnek, írja a szerző, ha átpolitizálódása miatt új tartalommal telítődik. Példa erre a 2002-es Martin Luther King-nap iraki háborúellenes gondolatokkal való megtöltése (167-1 70. p.). Az ünnepek tehát, fejezi be tanulmányát a szerző durkheimi fordulattal élve, arra jók, hogy kizökkentsék a csoportot a mindennapokból, bizonyos csoporthoz tartozás élményét adják, erősítsék a kötődéseket, vagy új csoportok kialakulására adjanak lehetőséget. Matthew Dennis

12 egy etnikus ünnep létrejöttéről és a társadalmi nyilvánosság kapcsolatáról, a Martin Luther King-nap nemzeti ünneppé válásának folyamatáról ír. Először 1968-ban tettek arra kísérletet, hogy Martin Luther születésnapját nemzeti ünneppé nyilvánítsák, akkor azonban azzal utasították el a javaslatot, hogy bár rövid életében Nobel-békedíjat kapott tevékenységéért, mégsem volt olyan jelentős személy, akit nemzeti szinten kellene ünnepelni. 1971 -ben kétmillió aláírást összegyűjtve terjesztették a javaslatot ismét a kormányzat elé, miközben bizonyos államokban már bevezették és munkaszüneti nappá nyilvánították az ünnepet. Több mint tíz évvel később, 1982-ben terjesztették ismét a kormányzat elé az ünnepnappá nyilvánítás igényét, ezúttal azonban hatmillió aláírással megerősítve kérésüket. I 983-ban Reagan el is fogadta a kérvényt, és január harmadik hétfőjét nevezte ki Martin Luther King ünnepének (I 79-181. p.). A nap nemzeti ünneppé nyilvánításával azonban továbbra sem sikeres és befejezett a küzdelem, hiszen több állam különféle indokokra hivatkozva nem írta alá a megállapodást. Az ünneppel kapcsolatban nemcsak az össztársadalom, de az afroamerikaiak sem képviselnek egységes álláspontot, hiszen vannak csoportok, amelyek azon a véleményen vannak, hogy ezzel az ünneppel ugyan kiemeltek egy fekete hőst, azonban mások, akik szintén a jogaikért küzdöttek kihulltak az emlékezet rostáján (187. p.). Mindezek mellett társadalmi szinten még nem terjedt el ez az ünnepnap a köztudatban, amit mi sem példáz jobban, mint egy memphisi McDonald's étterem kínos tudatlansága, amikor januárban, a király születésnapjának hivatalos napján kiírták az étteremre, hogy „Nemzeti Semmi Napja". Mint kiderült, az étterem vezetői nem az ^2 ünneppel szembeni ellenérzésüknek akartak hangot adni, hanem egy figyelemfelhívó ^ reklámfogásnak szánták a kiírást az ellen protestálva, hogy ma már minden jelentéktelen eseményhez, tárgyhoz ünnep kapcsolódik, mint például a Nemzeti Só Napja stb. ~2 Az ünnep tehát egyelőre szinte teljesen nélkülözi a csoport összetartásához, a közös élmények megszerzéséhez szükséges nyilvánosságot. Diana Muir

13 tanulmányában az Amerikában ma már általánosan megtartott ünnep, a hálaadás nemzeti ünneppé válásával foglalkozik. A hálaadás ünnepének különlegessége abban áll, hogy ma Amerika-szerte ünneplik, így ma már nemzeti ünnepnek tekinthető, ám ebben az esetben egy olyan helyi ünnep elterjedéséről van szó, amelyet 299 w