Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MICHAELA FENSKE: Mikro-, makro-, agency. Történeti néprajz mint kulturális antropológiai praxis

Let's exchange ideas Sharon MacDonald (2003:97) brit szociálantropológus nemrég igen meggyőzően szállt síkra egyfajta többirányú időbeli eljárás (multidirectional temporal practise) mellett. Szükség van néprajzi kutatások megkezdésére, a történelmi dimenziók fokozott figyelembevételére, a jelen és a múlt közötti sokrétű kapcsolat alaposabb tanulmányozására. Ez többek között azt jelentené, hogy a letűnt társadalmakat saját jogukon és nem csak egy jelencentrikus perspektívából kiindulva tanulmányoznánk. MacDonald gondolatai hátterében az anglo-amerikai szociál- és kulturális antropológiában végbement történeti fordulat (historical turn) áll, amely most formálisan is egyre inkább a történeti és jelenkori kultúraelemzés között húzódó - gyakorlatban semmiképpen sem teljes - határok lebontására törekszik (Axel, Hrsg. 2002). A történeti kutatók felé való nyitás következtében azok a történeti kutatások is elfogadottá váltak, amelyek az európai etnológián belül a történeti vizsgálatokkal foglalkozók számára magától értetődő vonatkoztatási pontoknak számítanak. A történeti néprajz művelése nálunk ugyanis régóta gyakorlat. Az etnológiai és történeti perspektíváknak az „új kultúrtörténet" (különböző részterületeket, így többek között a történeti antropológiát és mikrotörténelmet jelölő gyűjtőfogalom) összefüggésében való megközelítését német nyelvterületen legkésőbb az 1980-as évektől gyakran tárgyalták (Eibach-Lottes, Hrsg. 2002; Medick 1984). Amennyiben az „új kultúrtörténeten" a tudományos praxisa alapján egy transzdiszciplináris kutatási területet értünk, az európai etnológia történeti munkái ebbe a kontextusba tartoznak. Ami a módszert és az ábrázolás módját illeti, mindenekelőtt a Clifford Geertz (1987) által leírt „sűrű leírás" módszere vált elfogadottá. Az anyag elemzését - a súlypontokra koncentrálva - kvalitatív-hermeneutikai módszerekkel végeztékéi. A néprajzi eljárások alkalmazását a történettudományban német nyelvterületen talán az európai etnológián belül tárgyalták a legkövetkezetesebben (Maase 2001b; Keller-Drescher 2003). A következőkben ehhez a sokrétű diskurzushoz kapcsolódva saját, történeti kutatások terén szerzett tapasztalataimmal a háttérben kívánom a jelenkori és történeti társadalmak kultúraelemzése közötti különbségeket, mindenekelőtt azonban a sokrétű azonosságot tárgyalni. Fejtegetéseim nem terjednek ki mindenre, és nem lesznek önmagukban egyedülállóak sem. E tanulmány célja az európai etnológián belüli történeti és jelenkorkutatások közötti cserefolyamatok felerősítése. Ezek a kutatási területek nemcsak hogy sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint azt általában gondoljuk, hanem ezenfelül nagyon is megtermékenyítőleg hathatnak egymásra. Eddigi kutatásaim középpontjában főként az úgynevezett „premodern" állt. A következőkben tárgyaltak közül azonban számos dolog általában a kulturális antropológiai nézőpontból művelt történeti kutatásokra vonatkozik majd. Amennyiben ugyanis tágabb perspektívával folytatjuk a mindennapi kultúra történeti kutatását, és nem a jelenkort tartjuk az egyetlen és legfőbb kiinduló- és vonatkoztatási pontnak, felvetődik a kérdés, miként strukturálhatok az időperiódusok a mindennapi kultúra kutatásának perspektívájából. Ez a kérdés még nem minden szempontból tisztázott (Mohrmann 1989-1990). Az aktuális periodizációk - így a történettudományoké is - jobbára az antropológiai kutatások tájékozódását szolgálhatják. Kramer és Moser csak lazán kapcsolódtak a történettudomány korszakolásához, munkájukat ezért inkább a történeti dokumentumok