Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MÉSZÁROS CSABA: Posztszocializmus és posztkolonializmus: Szibéria megértésének keretei Európában

A belső kontroll a kifelé irányuló etnikus identitással szemben már csak az alulról jövő szinthez kötődik, és az orosz és jakut állam részéről igény sincs arra, hogy a belső büntető, regulativ eljárásokat saját rendszerén belül kezelje. Ennek következtében a belső, társadalmi ellenőrzés minden esetben félhivatalos keretek között folyik, ahogyan azt a nevelő és rendfenntartó jellegű megtorló akciók leírásai is megerősítik. A társadalmi ellenőrzés lehet erőszakmentes, ide tartozhat a jó társadalmi megítélés elvesztésének a veszélye és a pletyka, illetve a korcsoportok tekintélyelvű működése, és lehet erőszakos is, mint például a csoportok közti verekedés, bosszú esetében. Szibériában sok esetben - éppen az állami hatalom gyengesége miatt - a lokális közösségek és a rokoni csoportok maguk teremtik meg az igazságszolgáltatás és rendteremtés belső feltételeit.

12 A könyv számomra talán legizgalmasabb fejezete éppen ez, mivel a szerző ez esetben olyan társadalmi gyakorlatot mutat be, amely hangsúlyosan csak a csoport tagjaira, befele irányul, a külső megítélést és véleményezést szinte ki is zárva. Ennek megfelelően az ilyen típusú belső ellenőrzésről és megtorlásokról igen kevés adatunk van Szibériából. A fejezet erejét az is adja, hogy a szerző elismeri, eredeti kutatásai céljai közt nem szerepelt külön e belső regulativ rendszer vizsgálata (45). Végül pár szóban szeretnék kitérni néhány formai, a munka lényegét nem érintő kérdésre. Elsőként is a kötet olvasása közben kellemetlen érzéssel töltött el, hogy a szerző hibásan jegyzi le a dolgán szövegeket.

13 A sok hiba azért is zavaró, mert felvetheti a kérdést, hogy mennyire értette meg a szerző a terepmunka alatt hallott nem orosz beszélgetések tartalmát. A másik hiányosság az adatok könnyelmű kezelése. Egy-két számszaki pontatlanságtól eltekintve (pl. 4) sajnos vannak zavaróbb hibák is. Ilyen a szerző azon megállapítása, hogy a nasíeg-rendszert mint közigazgatási formát I 995-ben vezették bejakutiában ( I 3 I ). A nasíeg-rendszer- amelyet a legpontosabban „területi adózó nemzetségek rendszerének" lehetne fordítani - azonban már a 18. században is működött Közép-Jakutiában. Való igaz, hogy a szovjet rendszerrel és a nasleg területén belüli falvasítással hatvan-hetven évig a falu jelentette a közigazgatási egységek alapját, de a falvak határai még ekkor is nagyrészt a korábbi nasleg határokhoz igazodtak. Előfordult ugyan, hogy több falu is elhelyezkedett egy-egy nasleg területén, de ennél gyakoribb volt (még Közép-Jakutiában is), hogy egy nasleg területén csak egy falut hoztak létre. Szinte minden fejezetben található vagy az egyik, vagy a másik típusú hibából né- ^ hány. Ezek a kötet gondolatmenetét valójában nem érintik, de a terepmunka és az 7 adatgyűjtés minőségével kapcsolatban kételyeket ébresztenek az olvasóban, egyes £ esetekben pedig félrevezetőek is e pontatlanságok. £j o I—^ " , o ^ Összegzés Egyszerre hagy hátra kérdéseket és válaszol meg másokat Aimar Ventsel könyve és kutatása. A kiinduló kérdésre, miszerint a szocializmus után kialakult helyzetben, amely együtt járt a források igen egyenlőtlen elosztásával is, hogyan birkóztak meg a gazdasági kihívásokkal a tundrái pásztorok, mindenesetre választ kap az olvasó. Az informális, rokoni alapon szerveződő kapcsolatok, a földtulajdon használatán és ismerétén nyugvó rugalmas földtulajdonviszonyok, valamint a rénszarvastartás minőségé- ZOy