Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

HAUPTMAN GYÖNGYI: Egy 17. századi kelengyeláda múzeumi és történeti kontextusa

rendszerbe került, s ezáltal tudományos értéke is megváltozott. Ennek bemutatásával a múzeumi munka, a kutatás jelentésadó szerepét és egy tárgy történeti forrássá, múzeumi műtárggyá válásának folyamatát is érzékeltetni tudtuk. A restaurálás folyamata során kikerekedett - ha egyéb források hiányában mozaikszerűen is - a kelengyeláda művészettörténeti és technológiai kritériumokat szem előtt tartó története, elkészült a gazdagon adatolt tárgyleírás. Tudjuk, mikor készült, milyen technikával és milyen anyagokból, hol a helye a magyar bútorművességben, mit ábrázolnak a homlokzatán látható intarziák, és sok minden mást is.

3 A múzeumi bemutatása óta eltelt időben

4 pedig - a kutatás révén és a látogatók aktív közreműködésének segítségével - a tárgy történeti, társadalmi kontextusára, használatának lehetőségeire vonatkozó információkat is sikerült összegyűjteni, így jelentése összetettebb, gazdagabb lett. Megtudtuk, hogy a láda a kaszópusztai uradalmat birtokló Hohenlohe család tulajdona volt a 20. század első felében, és azt is, hogy ennek a családnak a történetével milyen szorosan összefonódik magának a településnek, valamint több helybeli családnak a története. A múzeumba látogató kaszóiak számára a kelengyeláda a családjuk és lakóhelyük múltjára való emlékezés kiindulópontja, emléktárgy lett: családi történeteket meséltek el, Kaszóról és a Hohenlohe családról szóló írásokat, fényképeket hoztak be a múzeumba. Történeteik, életrajzi emlékeik révén személyességgel, érzelmi töltéssel gazdagodott a műtárgy jelentése. A múzeumi kontextus A kelengyeláda múzeumi története szorosan összefonódik a nagyatádi múzeum történetével, sőt a gyűjtemény kialakulásának jóval régebbre, a helybeli kollégium „padlásmúzeumáig" visszanyúló előzményeivel is. így a kettőről együtt érdemes (és érdekes) beszélni. Az 1996-ban megnyílt Városi Múzeum „örökölte" e hajdani „padlásmúzeum" maradványait, egy addigra már teljesen dokumentálatlan, ömlesztett tárgyhalmazt, amelynek egyik darabja volt a kelengyeláda. Az iskolai gyűjtemény kialakítása az 1970-es évek legelején kezdődött, és hátterét, kereteit a hatvanas-hetvenes években virágzó od honismereti mozgalom adta. Ez a típusú gyűjtőmunka és az eredményeként létrejövő 7 gyűjtemény egyáltalán nem számított akkor egyedinek: Somogy megye minden nagyobb településén - gyakorlatilag ugyanilyen keretek között - hasonló munka folyt. Barcson, £j Csurgón és Marcaliban - szintén a honismereti körök kezdeményezésére - lelkes loo kálpatrióták irányításával s általában a helyi középiskolák diákjainak bevonásával in„S!N! tenzív tárgygyűjtés folyt. A cél mindenütt egy majdani helyi múzeum alapjainak meg~£§ teremtése volt. Az említett városokban már a hetvenes években megvalósultak a tervek, és létrejöttek a helyi emlékezet fontos intézményei. Nagyatádon azonban csak jóval később, I 996-ban valósult meg a több évtizedes álom, s ez az időeltolódás kihatott a gyűjtemény sorsára, állapotára.

5 A nagyatádi József Attila Kollégiumban 1971-ben indították el a „tervszerű honismereti gyűjtőmunkát".

6 A nevelőtestület és a diáktanács felhívásban fogalmazta meg a gyűjtés célját és tematikáját: különösen a régi paraszti használati eszközök (a házi 2 JO szövés-fonás tárgyai, a konyhai munkaeszközök, a mezei munkavégzéshez és az állat-