Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MICHAELA FENSKE: Mikro-, makro-, agency. Történeti néprajz mint kulturális antropológiai praxis

megélt múlt kutatásának tudományos elmélete és gyakorlata közötti nehézkes viszonynyal kapcsolatban Ariette Farge (1989:

1 I 6) jegyezte meg, hogy a tudomány elméleti és absztrakt konstrukcióival az archívumok saját „hagyományos tudásuk" és realitásuk súlyát helyezik szembe. Tisztában kell lennünk mindezzel, tisztelnünk kell ezeket a realitásokat, ezért érdemes nyitottan közelíteni mindahhoz, amit talál az ember - ez is egyfajta fokozati, de semmiképpen sem alapvető különbség a jelenkorkutatásokhoz képest. Annak, hogy a történeti kutatásokat végzők eredményeiket szívesen közlik elbeszélés formájában, a mesélőkedv (és az olvasottság szeretete) mellett az az oka, hogy csak ily módon tudják az éppen fókuszban álló életvilágot rekonstruálni és magyarázni. Az értő elbeszélés, a történet megalkotása történeti antropológiai kutatásokban azért is kézenfekvő, mert csak így közvetíthetők az összefüggések, csak így szólaltathatók meg történeti szereplők. így az elméletekkel való bánás és az elbeszélés mint ábrázolásmód egyaránt a terephez és az ott cselekvőkhöz való nyitott viszonyulás eredménye. Ez persze nem feltétlenül mindig van így, és ezzel az írás és kísérletezés lehetőségeit még messze nem merítettük ki. A történeti és jelenkorkutatást végzők ebből a szempontból is hasonló problémákkal küzdenek. Emellett az etnológiai kontextusban zajló „writing culture"-vita a történeti terepen kutatókat háromszorosan is érinti: a történeti kutatók tisztában vannak az általuk vizsgált dokumentumok szubjektív kialakulásával, saját szubjektív olvasás- és ábrázolásmódjukkal. Arról, hogy a történeti leírások bizonyos fokig az irodalmi szövegek szabályait követik (amitől a tudományos narráció és az irodalmi fikció közötti határ esetlegessé válik), és hogy az irodalmi gyökerek bevonása megtermékenyítheti a történeti munkákat, a történelemtudományokban is intenzív diskurzus folyt (Stone I 979; White I 973, I 994). Michel de Certeau (1 975) francia történésztől erre vonatkozóan azt is megtanulhatjuk, hogy bár a történeti ábrázolások szubjektív módon konstruálódnak, ez nem véletlenszerűen zajlik: létrehozásukkor a tudományos konvenciók aktuális szabályait követjük. Az, hogy a végeredmény általában kellemes olvasmány is, igazán nem zavarhat senkit - vagy mégis? A nyitott kulturális antropológiai gyakorlatért fi I Mi szól az ellen, hogy a gyakorlatban önmagát lényegében kulturális antropológiaként S értelmező európai etnológia, amely az emberekre és életmódjukra vonatkozó kérdé- <~< sekből indul ki, ne egyformán figyeljen jelenkori és múltbeli, saját és idegen kultúrák- o ra. Az idegen kultúrák elemzését a tudományos szereplők szakmai és nyelvi kompé- iZLs tenciái, a múlt kutatását pedig a történeti örökség jellege nyilvánvalóan behatárolja. ol A nyitott perspektívából folytatott empirikus kutatás a mai mikro-, makro-, agency kulcsszavak mellett további vitás pontokat és témákat is találhatna: a kutatás gyakorlatának etikai és módszertani kérdéseit, az elméletek hatótávolságát, a mindennapokat uraló történelemképek és -értelmezések mai és múltbeli szerepét, a kongruencia és az eltérés feltételeit, az ideálok, normák, értékek, valamint gyakorlatok egymásba fonódását és egymás ellen való működését, a lokális és a lokálison túli életvilágok kölcsönös idegenségkonstrukcióinak mechanizmusait és funkcióit, a hatalom konstrukcióit, kü- 2 I 1