Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az ünnepek és a rítusok megértése We are what we celebrate - Understanding holidays and rituals Kovács Zsuzsa

foglalkozik. A családtagok közötti viszonyt a közösség összetartásának irányába vagy ellene ható erők szemszögéből elemzi. Ha a válás után a szülők újraházasodnak, azonnal megjelenik az igény, hogy létrehozzák a normális család identitását az új közösségben. Ennek érdekében arra törekednek, hogy a családi körben megült ünnepek minél meghittebbekés emlékezetesebbek legyenek, közös élményeket, emlékeket alkotva, amelyek majd a család összetartó erejévé válnak. Az ünnep szervezőinek azonban számolni kell a kiterjedt rokonság eltérő hagyományaival, a régi rokonsággal való viszony milyenségével, amely tényezők jelentősen megnehezíthetik az ünnep zavartalanságát (74- p.)- A kiterjedt rokonsággal az ünnepek kettősséget rejtenek magukban. Egyrészt a különböző hagyományokból eredően konfliktusokat hordoznak magukban, másrészt alkalmat adhatnak arra, hogy az ünnep ürügyén megismerhessék egymást és egymás hagyományait, kihasználva az ünnep generálta nyitottságot és a törekvést arra, hogy ne rontsák el konfliktusokkal ezt az emelkedett hangulatú alkalmat (76. p.). Attól függően, hogy melyik családmodellt valósítják meg az elvált családok tagjai, erősen különbözik nemcsak hétköznapjaik, de ünnepeik menete is. Minden évben születnek új ünnepek, írja a következő tanulmány szerzője, John R. Gillis,

7 azonban mi, a modern társadalom tagjai egyre elfoglaltabbak vagyunk ahhoz, hogy ezekkel az ünnepekkel foglalkozzunk, készüljünk rájuk, emlékezetessé tegyük őket. Az ünnepek hatóköre csak a modernitásban terjedt ki az egész társadalomra, ahol ezek a napok a család összegyűlésének alkalmai is egyben. Korábban bizonyos eseményekhez kapcsolt megemlékezések csak az arisztokrácia és a felsőbb társadalmi osztályok szokásai voltak (90. p.). Azáltal, hogy az ipari forradalom leválasztotta a családot a többi háznéptől, lehetőség nyílt arra, hogy kialakuljon a család mint közös csoportidentitással rendelkező egység. Ettől fogva az emlékezés került előtérbe, hiszen a család életének mindennapjaiban nemcsak a jövő, hanem a múlt is ugyanolyan fontos lett (91-92. p.). A modern társadalom tehát az ünnepek megtartásával újraalkotta az idő fogalmát, előtérbe helyezve a térrel szemben. Ezzel egy időben azonban fontos szerepet kapott az otthon mint mentális tér (95. p.). A viktoriánus társadalomban kezdett minden családi eseményhez egy megemlékezést szolgáló rítus kapcsolódni, aminek elválaszthatatlan kellékei voltak az emlékezést segítő családi fotók (96. p.). Az ünnep s az alatta eltelt idő különbözik a mindennapok idejétől, írja a szerző, amely megállapításával kapcsolódik Dürkheim tételéhez, amely szerint az ünnepnapok az átlagos szabadnapok fölött állnak, hiszen a közösségi kötelékek erősödnek meg ezeken a napokon. A modern társadalmakban azonban az ünnep és a mindennapok közötti közösségerősítő viszony nem ilyen tiszta, hiszen a női munkavállalással a nők valamelyest eltávolodtak az otthontól, így az ünnepek egyben teret engednek a megváltozott társadalmi szerepekről szóló kommunikációnak is. A család létrehozza a saját eseményeihez kapcsolt ünnepeit, a nemzeti ünnepek családi berkekben történő ünneplésével a nyilvánossággal szemben a privát szféra kerül előtérbe, elkülönítve, megkülönböztetve a család egységét a társadalom egészétől. A család mint egység azonban nem feltétlenül tartja meg homogenitását, hiszen a válással például szétdarabolódik a csoport, majd új identitások mentén új egységek alakulnak ki. A családnak mint csoportnak a gyerekek szerepén keresztül is változhat a társadalomhoz fűződő viszonya. Amíg a gyerekek az ünnepek központi szereplőiként megszelídítették az ünnepek rítusait, a családot helyezve a középpontba a társada-