Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Tabló - Az ünnepek és a rítusok megértése We are what we celebrate - Understanding holidays and rituals Kovács Zsuzsa
csoportot a társadalom többi tagjától. A hálaadás ünnepén azonban ez a folyamat fordítva is végbemegy, írja a szerző, hiszen ez kifejezetten amerikai nemzeti ünnep, amelynek alkalmából a modern társadalmakban inkább a privát szféra kap nagyobb hangsúlyt (46. p.). Az 1920-as, I 950-es években az emigránscsoportok nagy része arra törekedett, hogy nemzeti gyökereit elrejtve amerikaivá váljon, ezért azt tartották fontosnak, hogy minél több amerikai rítust és ünnepet vegyenek át (49. p.). Jelen esetben tehát az identitástényező sajátos módon, a családi élet részévé válva, magán a családon keresztül hat a csoport társadalmi integritása felé. Más módon ugyan, de a csoporton keresztül hatott a társadalmi integritás felé az a 19. században feléledő érdeklődés, amelynek nyomán turisták látogattak el kínai városrészekbe, hogy tanúi lehessenek a kínai újév rítusainak (5 I. p.). A posztszentimentalizmus az I 960-as évektől a családokat ért hatások eredménye is egyben. A szexuális forradalom, a válások számának megnövekedése, az együttélés mint elfogadott párkapcsolati forma, majd az 1970-as évektől egyre erősebbé váló emancipációs folyamatok a család háttérbe szorulásához és a családi szerepek megváltozásához vezettek (53. p.). Az antropológusok elvárásaival szemben azonban - az individualizmus előtérbe kerülésével és a rokoni kapcsolatok gyengülésével - ez az időszak nem az ünnepek háttérbe szorulását vagy azok megszűnését hozta, hanem éppen ellenkezőleg, egy sor olyan ünneppel bővült a már meglévők köre, amelyek teljesen előzmény nélküliek voltak (születésnapi zsúrok, a gyermek megszületésekor otthoni parti a rokonoknak). Gary Gloss 5 szintén családi ünnepekről ír, arról a folyamatról, amelyben a családi ünnepek központi szereplői a gyerekek lettek. Karácsony reggelén a csillogó karácsonyfára és az ajándékokra ébredni, ünnepeltként a születésnapi torta mellett ülni, halloweenkor jelmezbe öltözve csokoládét gyűjteni mind olyan élmények, amelyekben része lehet a legtöbb amerikai gyereknek (6 1. p.). Ezeknek a gyerekek köré épített rítusoknak és a szentimentális, családi körben megtartott karácsonyoknak a gyökere a protestáns vallásos, családközpontú gondolkodásban gyökerezik. A karácsonyi ünnepkör így új szimbólumokat és rítusokat hozott magával, például az 1830-as években a német tradícióból kölcsönözte a karácsonyfa-állítás hagyományát, az angoloktól a karácsonyi képeslapok küldésének szokását, a hollandoktól a karácsonyi süteményeket (64. p.). Ahogy a rítusok meghonosodtak, úgy alakult ki egyfajta „ajándékgazdagság", írja Gloss, Dan Miller amerikai antropológusra hivatkozva. Az ajándékok kezdetben a családi kötődések megerősítésére szolgáltak, mégis a Mikulás volt sokáig az a fantáziaszemély, aki az ajándékok megnövekedett jelentősége ellenére sem engedte, hogy az ünnep a fogyasztás irányába csússzon el. Ma azonban a fogyasztás iránti igény, a fogyasztói társadalom erősebbé válása a Mikulás s vele együtt pedig az ünnep kommercializálódását hozta magával (65. p.). A tendencia nemcsak magára az ünnepre, hanem annak résztvevőire, főszereplőire, a gyerekekre is hatással van (66. p.). Hasonló folyamat ment végbe az 1840-es években az ír emigránsok által magukkal hozott halloween ünnepében is, ahol szintén a kisgyermek figurájának színre lépése szelídítette meg a korábban karneváli, rendbontó ünnepet, amely ma már ugyanúgy a kommercializálódás útjára lépett (67. p.). Mary F. Whiteside 6 pszichológus írásában az újraházasodott családok rokonságmodelljének alakulásával és a családtagok egymás közötti viszonyának ismertetésével
