Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Tabló - Az ünnepek és a rítusok megértése We are what we celebrate - Understanding holidays and rituals Kovács Zsuzsa
ködése a felvázoltnál sokkal összetettebb, hogysem ilyen egyszerű rendszerrel ábrázoljuk. A fenti elmélet kritikájaként fogalmazza meg Etzioni, hogy funkciójuk szerint sem lehet minden ünnepet hasonlónak tekinteni: nincs két ünnep, amely azonos társadalmi szerepet látna el. Egyes ünnepek a társadalmi integritás felé, míg mások ellene hatnak (9. p.), ezek alapján kétféle ünneptípust határoz meg a szerző (I I. p.). Egyrészt vannak újraegyesítő ünnepek, 3 amelyek Dürkheim elméletében a társadalmi integráció szerepét látják el: ilyen például a karácsony vagy a húsvét, ahol kereszténység legfontosabb üzenetei jelennek meg, és amelyek tele vannak olyan rítusokkal, amelyek a hitet, a közösséget erősítik meg. Másrészt számon tart úgynevezett feszültséglevezető ünnepeket; ez az ünneptípus az előbbiekkel ellentétben indirekt módon szolgálja a társadalmi integritást, magában rejtve az integráció irányába ható működési hibát is, ilyen ünnep például a szilveszter vagy az Oktoberfest. Ezek felszabadítják a kollektív viselkedési normákban rejlő társadalmi feszültségeket, rávilágítva arra a tényre, hogy az egyén nem tud teljesen szocializálódni a társadalomban (11. p.). A későbbiekben azonban sem Etzioni, sem a többi szerző nem kategorizálja az ünnepeket ebben a rendszerben. Az ünnepek társadalmi integritás ellen irányuló hatásának példájaként említi Etzioni Elizabeth Peck tanulmányát (43-60. p.), amelyben arról ír a szerző, hogy a 18-19. században a feszültség levezetését szolgáló ünnepek többségben voltak, később ezen hangos, „feslett" ünnepek háttérbe szorultak a középosztálynak köszönhetően. A polgárság ugyanis nem tolerálta az alsóbb osztályok ilyen jellegű ünnepi viselkedését, így kivonultak ezekről az ünnepekről, megtörve ezzel az ünnep társadalmi összetartó erejét. Vannak ünnepek, amelyek képesek a társadalom egyes tagjai közötti viszonyok átalakítására. Ilyenek az amerikai nemzeti ünnepek, amelyek kettős társadalmi hatással bírnak. A függetlenség napjának ünneplésekor a bevándorlók nem mulasztják el a saját országuk zászlóját is magukkal vinni, vagy Isten áldását nemcsak az Egyesült Államokra, hanem szülőhazájukra is kérni (17. p.). Más esetekben, írja a szerző, ez a kettősség nem ilyen pozitív módon jelenik meg, sokkal inkább az elhatárolódás kap nagyobb szerepet a kettősségben. Ennek példájaként említi az amerikai Kolumbusz-ünnepet, amelynek alkalmával a gyarmatosítók leszármazottai az amerikai álom megszületését, a felfedezett új kontinens örömét ünneplik, míg a meghódítottakkal azonosulók bírálják a gyarmatosítás brutalitásainak nemzeti ünnepként való ünneplését ( 1 9. p.). Következtetésképpen a szerző megállapítja, hogy nem lehet egyértelműen azt állítani, hogy az ünnepek a társadalom összetartó erejének letéteményesei. Dürkheim azon megállapításával kapcsolatban, amely szerint az ünnepek nyilvános események, Amitai Etzioni kifejti, hogy ennek az állításnak a 18. századi amerikai társadalom felelhetett meg, amely sokkal homogénebb volt, ahol a legtöbb ünnepség valóban közösségi térben játszódott le. A mai modern amerikai társadalomban az ünnepek már sokkal nagyobb arányban jelennek meg a privát szférában (23-24- p.)Ugyanígy kritizálható Dürkheim azon megállapítása, amely szerint a kisméretű csoportok egységesek. Mary Whiteside írásában (74-88. p.) a megkonstruált rokonsági viszonyról olvashatunk, amely nem más, mint a válás nyomán átalakuló, ezáltal pedig igen bonyolulttá és ambivalenssé váló rokonsági rendszer. A család mint kisméretű, homogénnek vélt csoport példáján láthatjuk tehát, hogy egyértelműen nem jelenthető ki, hogy egységes (29. p.).
