Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

PETI LEHEL: Kollektív látomások a moldvai csángó falvakban

főként mások élményeinek tulajdonítják. A démoni eredetű látomások ritkább előfordulása az ortodox kultúrkörhöz viszonyítva azzal magyarázható, hogy az ördög szerepe hangsúlyosabb a keleti liturgiában és dogmatikában (vö. Pócs 2002). Kulturális kezelésüket tekintve semmi sem utal arra, hogy az ortodox kultúrkörben elterjedt megszállottság-esetekkel kellene rokonítanunk őket. Érdekes módon a csángó falvakban jelentkező látomásokat a papok nem használják fel annak a mágikus büntetőrendszernek a működtetésére, amelyet offenzív mágikus rítusok révén (fekete mise, fekete böjt, papi átok) nagyobb vétségek, például lopás esetén ezekben a falvakban alkalmaznak. Úgy tűnik, hogy a látomások értelmezése főként hitépítői céllal, lelki vezetés érdekében történik: „Aki nem tud menni se misére, csak hitványoskodik, nem ménen, nem szolgál a Jóistennek, tudjad, meglepi a Gonosz. [...] [Hogy szokta meglepni a Gonosz?] Csak úgy né, hogy többet nem jön, hogy menjen misére, s nem jön, hogy imádkozzék. Nem szereti az emberit. [Meg is jelenik?] Meg, szemibe es. Csak lefekszik, s áll elejibe nagy büség [büdös] emberek, nagy feteke emberek. S mennek reá, s ölik meg, ölik meg. Nem jó az! Nem jó!"

32 A vallásos ember cselekvései tulajdonképpen a Gonosz elleni örökös küzdelem érvényével bírnak, a mindennapi személyes rítusok sora a Gonosz elleni védettséget biztosítja. A moldvai csángókról elterjedt azon reprezentáció alapját, hogy „örökös imában élnek", lényegében a szüntelen vallásos viselkedésnek ez a sok kis rituális mozzanatból álló rendszere képezi, amely az idő állandó megszentelésére irányuló törekvésben fejeződik ki. A látomásban való megkísértés elleni védelmet ugyancsak az említett rituális minták és szent instrukciók betartásával érik el. Mindemellett a Gonosszal való látomásbeli találkozás élménye nem válik közösségi üggyé, csupán az egyéni életvezetésben van jelentősége: „[Hogyan lehet elűzni a Gonoszt?] Hát hogyha elmész a páterhez. Megszentel a páter, sz imádkozik a fejedre. Sz onnan meggyónol júszívűn, sz megbánod a bűneid. Utána mensz menden nap, menden áldott misén meggyónjál, sz megáldozzál. [Reggel is?] Régvei, régvei, há. [...] A nap felé imádkozgassál, sz menj el miszére, sz meggyónjál, sz megáldozzál."

33 d) A moldvai falvakban a látomások gyakori jelentkezéséhez egyházi támogatottságuk is hozzájárul. Egy-egy látomás értelmezéséért ugyanis a lokális közösség tagjai gyakran saját papjukhoz fordulnak. Ebben a gyakorlatban különbséget tehetünk a helyi közösségek papjainak értelmezői tevékenysége, valamint a csíksomlyói búcsúban a különféle prédikációkban a csángók vallásosságára, látomásaikra vonatkozó reflexiók között, amelyek ugyancsak egymáshoz közelítik és módosítják például a csángók napbanézés során észlelt látomásainak értelmezését.

34 A moldvai katolikus papságnak a helyi közösségek vallási életéhez fűződő viszonya a keleti ortodoxiára jellemző modellben valósul meg. Ennek értelmében az egyház egy „népközelibb" magatartást képvisel, ahol a népi vallásosságban kitermelődött gyakorlatok olykor az egyház kanonikus beleegyezését élvezik. Ennek eredményeként nincs éles törés az egyházi és a népi vallásgyakorlat között. A látomások papok általi értelmezése ily módon is az isteni gondviselés, Krisztus és Szűz Mária irányába tolódik el, a keresztény értékek és az egyház tiszteletének jutalmául állítódik be, ugyanakkor a vallásos élet, magatartás buzdításául szolgál. A papok szerepe a csángók esetében inkább az értelme-