Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

PETI LEHEL: Kollektív látomások a moldvai csángó falvakban

PETI LEHEL Kollektív látomások a moldvai csángó falvakban A néprajzi és szociálantropológiai jellegű kutatási eredmények nyomán módosulni látszik az introvertált, teljes egyházi és közösségi kontroll alatt élő vallási közösségek idealisztikus képe, így a moldvai csángók szakrális életéről szóló tudományos reprezentációk is egyre inkább a vallási elemek és jelenségek rétegzettségének azon modelljét fogadják el, amelyet a szakirodalom „egyidejű különidejűségnek" nevez. A moldvai csángók vallási kultúrájának rétegzettségét elemző munkák ezt a megállapítást fokozottan igaznak tartják. A vizsgálat a moldvai csángók vallási életének azokat a területeit elemzi, ahol még működnek a hagyományos vallási magyarázórendszerek. A tanulmány rrtelmezni igyekszik azokat a hagyományos világképben gyökerező ideológiákat, amelyek a látomások jelentkezését előhívják, illetve támogatják. Az elemzés központjában így annak a kulturális és társadalmi környezetnek a vizsgálata áll, ahol a látomások létrejönnek. Hagyományos világkép és szekularizáció A moldvai csángók vallási kulturális rendszeréről - a csángó kutatások népszerűsége ellenére - nincs átfogó képe a néprajztudománynak. Habár a csángók „mély vallásossága" az utóbbi évtizedek csángó-kutatásaiban egyfajta tudományos sztereotípiává lépett elő, amely ugyanakkor gyakran jelenik meg a csángókról szóló köznapi és politikai diskurzusokban is, a recens elemzések jelezték az archaikusként feltüntetett vallási képzetek leépülését, a világkép racionalizálódását.

1 A moldvai csángók társadalmában fellépő szekularizáció regisztrálása felé terjedő figyelem az utóbbi évek tudományos elemzéseiben összefüggésben állhat azzal, hogy a hagyományosként definiálható kulturális elemek és jelenségek rögzítése mellett számos (tárgyában is) újnak számító kutatási eredmény látott napvilágot, amelyek egy modernizálódó csángó társadalom képét alkották meg. A néprajzi és szociálantropológiai jellegű kutatási eredmények nyomán módosulni z látszik az introvertált, teljes egyházi és közösségi kontroll alatt élő vallási közösségek 7 idealisztikus képe, így a moldvai csángók szakrális életéről szóló tudományos reprezen- |^ tációk is egyre inkább a vallási elemek és jelenségek rétegzettségének azon modelljét ^ fogadják el, amelyet a szakirodalom „egyidejű különidejűségnek"

2 nevez.

3 A moldvai csángók vallási kultúrájának rétegzettségét elemző munkák ezt a megállapítást fokozot- |LÛ tan igaznak tartják. Tánczos Vilmos amikor a moldvai csángók szerkezet nélküli kultúrájáról beszél,

4 tulajdonképpen ugyanezt a jelenséget írja le: a legkülönbözőbb értékek, magatartásformák, ideológiák vannak jelen az archaikus kultúrájúnak mondott moldvai falvakban, városokban (Tánczos 2000:137). A középkorias, erős vallásos hiten alapuló értékrendről és kultúráról a szerző továbbá megállapítja, hogy annak ellenére, hogy itt maradt fenn a legtovább, valójában már itt is csak nyomaiban lelhető fel, s csak az élet bizonyos területein, helyzeteiben működik (vö. Tánczos 2000:137). 95