Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

PETI LEHEL: Kollektív látomások a moldvai csángó falvakban

A következőkben a moldvai csángók vallási életének azokat a területeit elemzem, ahol még működnek a hagyományos vallási magyarázórendszerek. Szűkebben néhány olyan esetet vizsgálok, amelyben a tradicionálisnak tételezett kulturális kódrendszer egyéni, illetve tömeges transzcendens élmények, látomások kialakulását segíti elő. Értelmezni fogom azokat a hagyományos világképben gyökerező ideológiákat, amelyek a látomások jelentkezését előhívják, illetve támogatják. Az elemzés központjában így annak a kulturális és társadalmi környezetnek a vizsgálata áll, ahol a látomások létrejönnek. A moldvai csángó falvakban a nem mindennapi vagy módosult tudatállapotokkal (altered states of consciousness - ASC-kommunikáció) kapcsolatos jelenségeket kulturális értelemben látomásnak nevezem, amely alatt a Pócs Éva által ajánlott jelentést értem. A szerző szerint a látomás szubjektív élmény a személyes találkozásról a természetfelettivel: természetfeletti kommunikáció (Pócs 1998:16). A moldvai csángó közösségekben jelentkező látomások vizsgálata nem képezte módszeres kutatások tárgyát. Elszórtan ugyan közölt látomásokról való gyűjtéseket a kutatás, ám ezek a munkák a forrásközlés mellett rendre megkerülték a szisztematikus elemzés, a szakirodalmi kitekintés és az összehasonlító szemlélet kívánalmait.

5 Szakirodalmi, elméleti összehasonlítási alapot ezért lényegében Pozsony Ferenc, illetve Pócs Éva egyegy elemzése képez. Pozsony Ferenc főként két látnok-specialista látomásaira koncentrál, emellett számba veszi az utóbbi évtized azon eseményeit, amelyek különösen kedveztek a látomások születésének a moldvai közösségekben (lásd Pozsony 1998). Pócs Éva a lészpedi látóasszonyként ismertté vált Jánó Ilonával Kóka Ilona által készített, eddigi legteljesebb interjúkötet alapján közölt összehasonlító jellegű elemzést (Pócs 2006). Az archaikus társadalmak transzcendenciával való kapcsolattartásának szerkezetét, a vallási élmény, a transzcendens tapasztalat megváltozott tudatállapotban való megjelenését, ezek kulturális összetevőit igen gazdag kultúraértelmező szakirodalom vizsgálja. Az elemzések egyik közös álláspontja, hogy a látomások az adott kultúra szerkezetében természetesnek és normálisnak számítanak. A szakrális kommunikáció ezen formáját elemző munkák a működő vallási rendszer kulturális mintáira, az élmény szabályozó mechanizmusaira vezeti vissza jelentkezésüket. Társadalmi szempontból a látomások tehát az életvezetés természetes periódusaihoz kötődnek. Sajátos jelenséget azok az esetek képeznek, amikor a transzcendens tapasztalat tömegesen jelentkezik. Giovanni Levi szerint a kollektív vonatkozású vallási jelenségeket nem lehet teljes mértékben a normális körülmények között uralkodó kultúrára visszavezetni (vö. Levi 2001:66). Látomáskultúra a társadalmi veszélyeztetettség időszakaiban - a transzcendens érzékenység kialakulásának kérdése az antropológiai szakirodalomban A transzcendens élmény megjelenési formáit elemző, főként történeti antropológiai és mikrotörténeti irányultságú kutatások kísérelték meg, hogy egy-egy vallási vonatkozású tömegjelenség értelmezése során a felszíni történések rekonstruálása és „sűrű leírása" mellett (fenomenológiai megközelítés) egy közösség kultúrájában, életvezetésében