Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
MURÁNYI VERONIKA: „Beledobják azokat a flakonokat, s itt, a Tatros partján billegteti a szél." Hulladékkezelés Gyimesközéplokon a 21. század elején
tüzébe teszik elégni a kiürült flakonokat és mindazokat a kisebb méretű, el nem bomló tárgyakat, amelyeket a trágyadombra nem tehetnének. A nagyobb tárgyakat hosszabb időn át gyűjtik a ház egy félreeső helyén, és egyszerre viszik ki elégetni valahol a kert végébe: „Ez a mi vejünk olyan ügyes, hogy mindenfélét meggyújt, s eléget. A rossz cipő, ilyen rongyfélék, nájlonok, flakonyok, mindent, ami van olyan eldobni való, azt elviszi a szántóföldre, s ott elégeti." „Ami úgy néz ki, hogy teljesen használhatatlan, azt mind elégessük." Gyakran a villanykörte, az üveg, dezodoros flakon és a szárazelem is a tűzre kerül, mivel előre nem válogatják ki a nem éghető anyagokat. A szemét elégetése során a tűz mint „tisztító" szerepel, ez a „leghigiénikusabb" hulladékmegsemmisítési mód az ember szemében (mint azt a modern szemétégetők sokasodása is mutatja). A szemétégetés egyfajta szublimációs eljárás is, hiszen az égetés során tiszta és hasznos hőenergiát nyerünk - ez a szublimált szemét (Szilágyi 1994:218-219). A tűz nemcsak megtisztítja a tisztátalant, hanem a hagyományos paraszti kultúrában maga is „tiszta". A ház tüzének helyét mint „tiszta" helyet gyakran tiltások védték. A kemencepadkán tilos volt bizonyos profán dolgokat végezni, és helyenként tiltották a szemét tűzbe dobását, valamint a tűzbe köpést is. Másrészt ez volt az a hely, ahová el lehetett dobni az egyébként eldobhatatlan, „tiszta", „szent" vagy mágikus töltetű tárgyakat (Pócs 1990:621). Gyimesben ha nagy idő van (ha erős vihar dúl), még ma is szentelt pimpót (barkaágat) égetnek a kályha tüzében: „Mikor jő a nagy idő, akkor a szentelt pimpót beléteszik a tűzbe, s annak a füstje átszáll, s elmegy a nagy üdő." A tűz és annak füstje segít kapcsolatot létesíteni a transzcendenciával. A tűzben lehet elégetni a mágikus eljárás során használt tárgyakat is. Ha valaki például kurva köszvényt kapott (apró piros pöttyök jelentek meg a bőrén), hitetlen házaspártól kell mosogatórongyot lopnia, avval megkenni a kiütéseket, majd a rongyot be kell dobni a tűzbe, hogy égjen el, vagy a patakba, hogy a víz vigye el. „Takarékosság" vagy „fogyasztáskorlátozás" az újrahasznosítás hátteréről A gyimesiek viszonyát a különféle tárgyakhoz és anyagokhoz jórészt még mindig a £ mértékletesség és a takarékosság jellemzi. Egy, a fogyasztás kultúrájából már száműzött ^ magatartásforma ez (itthon talán nagyanyáink korosztálya képviseli), ahol az anyagi javakkal megfontoltan bánnak. Igyekeznek például mindent félretenni, ami talán „jó lesz o~.5 még valamire", majd alkalomadtán egy újabb tárgy vásárlása helyett ismét használatba vonni. Úgynevezett mértékletességük így írható körül: visszafogott fogyasztás, lelkiismeretes megőrzés, tartós használati tárgyak vásárlása s megjavítása, valamint az optimális hatékonyság-vagyis a felesleges, illetve céltalan tárgyak kerülése. 7 Visszatérve a címben szereplő „takarékosság" és „fogyasztáskorlátozás" fogalmakhoz, ezek tulajdonképpen szinonim fogalmak; míg a néprajztudomány inkább a „takarékosság" fogalmát használja, más társadalomtudományokban és a közgazdaság-tudományban napjaink- 69
