Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MURÁNYI VERONIKA: „Beledobják azokat a flakonokat, s itt, a Tatros partján billegteti a szél." Hulladékkezelés Gyimesközéplokon a 21. század elején

asszony! Valamit belevettek a vízbe, s milyen szép halakat hoz le. Hát mondom: Valaki ejsze leétette szegény halakot." Valamikor azt is megszólták, akinek az istállója közel volt a patakhoz, és az állatok alól a mocsok a vízbe folyt, „mert számították azt, hogy alól még lehet, hogy isznak, vagy ha ők nem ittak, akkor isznak az állatok". A patakok és hidak rendben tartása a faluközösség feladata volt, saját érdekük követelte, hogy ügyeljenek a víz tisztaságára és az árvizek miatt a patakmedrek megerősítésére, karbantartására. Föld A föld a tapasztalat szerint mindent eltakar és elemészt, hiszen minden „földből lett és földdé válik" - ahogy az egyik asszony mondta. A közösség a fizikailag vagy más módon veszélyt jelentő dolgokat (egy elhullott állat tetemét, a placentát) régebben is, ma is a föld egy félreeső részébe temette, hogy biztonságos módon távolítsa el. Ma „az a szokás, hogy mindenki a háztáji szemetet elégeti, vagy pediglen ami olyan, azt el is ássa": „Ás egy kicsi gödröt - nem kell annak nagy- elássa, s beleveti." „Valahol ásunk egy gödröt, olyan félrevaló helyre, az udvarnak a sarkába, ahol vannak azok a gyümölcsfák. Üvegdarabokat meg fémeket, minden, ami ilyen pléh, ami nem ég el, azokat odatesszük, s letakarjuk földdel. Az onnan nem kerül ki soha többé." Van, aki az erdőbe viszi fel a szemetét, és ott egy kidőlt fa gyökerének a gödrébe temeti. A föld elemészti azt is, amit az eke forgat bele, belétaposódik vagy az eső mossa be. „Az eke elforgatja, s az beleenyésztődik oda." „Amikor megveri az eső, a föld úgy eligya, hogy semmi se válik belőle." Annyira ősi és magától értetődő tapasztalat mindez, hogy egy fém sörösdobozt is ugyanazzal a nyugalommal dobnak a földre, mondván: „az aztán ott elporlad, vagy erre, vagy arra eltaposódik, valami fog történni vele". Egy másik, áttételesebb mód, amely során a földbe juttatják az eldobandó tárgyakat, a trágyázással kapcsolatos. A trágyadomb elsődleges szerepén túl mindig is úgy funkcionált, mint egy komposztáló domb, ahová minden szerves hulladékot el lehet helyezni, és amely, ha tartalma - körülbelül egyéves komposztálódási folyamat után - a földekre kerül, a hulladékot mint szerves talajjavítót forgatja vissza az „életbe". A modern hulladékok természetesen már nem illeszthetőek ebbe a körforgásba: „Régebben nem volt szemét, mert akkor kisepertük a házat, akkor volt a ganyé, s oda a ganyéra reávettük. Ott elrothadott. Nem vette senki a patakba, hanem oda a ganyéra. Elrothad még akár a fa is ott a ganyéban, de ezek a flakonok nem rothadnak el - hogy hova lesznek?" Tűz A kert és a ház rendjének fenntartásában, hulladékainak eltávolításában is fontos segítség a tüz. A földek tavaszi megtisztításakor minden gazt, ágakat összehordanak, majd elégetik ott helyben a szántóföldön. A ház melletti kertből a patak partjára viszik ki, és ott égetik el, hogy a kert pázsitja szép maradjon. A házban a sparhelt vagy a kályha