Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

MURÁNYI VERONIKA: „Beledobják azokat a flakonokat, s itt, a Tatros partján billegteti a szél." Hulladékkezelés Gyimesközéplokon a 21. század elején

Hulladékaink „A hulladékok hullanak, hogy én élhessek, egészen addig, amíg egyre fogyatkozván már nem marad belőlem sem több, és egész testemben lehullok, cadere, a határon túlra hullaként." (Julia Kristeva)

1 Emberi életünk része, hogy hulladékokat termelünk. Eldobjuk a lerágott almacsutkát, levágott körmeinket, a kiürült gyógyszeres üveget és még annyi mindent - végül halott testünket tesszük le itt a Földön. (Ekkor már nem „én vetek ki valamit", hanem „az én lesz kivetett".) Hulladékaink megszámlálhatatlanul sokféle formát ölthetnek. Hulladéknak nevezzük rendszerint azt az anyagot/tárgyat, amely tulajdonosa/felhasználója számára (amely lehet egy személy vagy nagyobb közösség) adott időpontban feleslegessé vált, és azt tovább nem tudja vagy nem kívánja felhasználni.

2 Ezt a döntést az adott anyag/tárgy felhasználhatóságáról társadalmi és gazdasági értékítéletek is jelentősen befolyásolják. Koronként, társadalmanként és egyénenként is változik tehát, hogy mit neveznek, illetve mit kezelnek hulladékként. A tisztasághoz és a rendhez hasonlóan a szenny, a hulladék és a jelenlétükkel együtt járó rendetlenség is társadalmi konstrukció, amely azáltal jön létre, kel életre, hogy egy közösség meghatározza mind a szellemi, mind a fizikai térben a dolgok helyét. Például azt, hogy helyénvaló-e a pipa hamuját a szoba földjére szórni, vagy hamutartót használunk, hogy a szükségünket az utcán végezzük-e el, vagy angol vécén, hogy a marhák vizeletével mosunk-e kezet (mint a nuerek), vagy körömkefével és szappannal. A szemét, hulladék mint elvetendő anyag mindig szoros összefüggésben állt olyan fogalmakkal, mint a piszok, a mocsok, a szenny, a kosz vagy a tisztátalanság. Közös bennük, hogy mindegyiküktől szabadulni igyekszünk (akárcsak a szeméttől), hiszen undort keltenek, veszélyesek a rendre és az életre (lásd fertőző baktériumok). Mary Douglas a koszt mint „területén kívüli anyagot" (matter out of place) definiálta, amely nem illik arra a helyre, ahol éppen van: „Számunkra a mocsok összefoglaló kategóriája mindannak, ami az elfogadott osztályozásokat elmossa, elmaszatolja, megcáfolja vagy bármi módon összezavarja." (Douglas 2003:73.) A kosz olyasvalami, ami nem a megfelelő helyen van, valahol, ahol nem illik az adott rendszerbe, nem felel meg az ott uralkodó logikának vagy normának. Kiforgatja a rendet, nem tiszteli a határokat és szabályokat, hanem az átmenetiséget és a kétértelműséget képviseli.

3 A kosz, a mocsok, a szemét tehát az, amit következetesen elhárítunk magunktól, hogy rend és tisztaság vegyen körül minket. A ház tisztasága az abban uralkodó rend tükörképe, a test tisztasága viszont a lélek tisztaságának tükörképe. A mocsok és a szenny szavai a fizikai tisztátalanságon túl metaforikus „erkölcsi fertőt", tisztátalanságot is jelenthetnek. Ha azt mondjuk: „te szemét" vagy „piszok alak", nyilvánvalóan nem arra gondolunk, hogy az illető nem vett aznap tiszta inget. Sértő kifejezések és káromkodások gyakori összetevői ezek a kifejezések, majdnem minden nyelvben. A fizikai értelemben vett tisztaságfelfogások közös jellemzője, hogy pozitív kategóriát képviselnek, értékként jelenek meg, így a „jó" (az erkölcsös) kategóriájával kapcsolódnak össze. A mocsok pedig, ebből következően, a „rosszal".