Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

kezdjük, hogy lássuk mindazt, ami e családban anyagiakban, kapcsolatokban, mentalitásban már eleve felhalmozódott, adott volt. A nagyapa, majd az 1936-ban született apa gazdaságvezetési stratégiájának körvonalazása után jutunk el máig, a két középkorú s a családi vállalkozásban jelenleg is együtt dolgozó fiútestvérig. Ők, feleségeikkel együtt - összesen tehát négy főfoglalkozású felnőtt - alkotják a jelenlegi gazdasági vállalkozás magját. A Deák család az emlékezet szerint mindig Zsombó vezető családjai közé tartozott, ha nem is volt mindig egyaránt az élen. Emellett mindig is egyike volt a piacra legérzékenyebben reagáló családoknak. Nézzük az indulást. A nagyapa gazdasága Az 1907-ben született és 1987-ben meghalt nagyapa,

15 néhai Deák János 1930-ban házasodott meg. Gazdasága a felesége által örökölt 4 holddal indult, de mindig „bérelt hozzá akkorákat, hogy a végét se lehetett látni", összesen 16 hold bérleménye volt. Az ő édesapja I 941 -ben osztotta szét 50 holdnyi gazdaságát hat gyermeke között. Pontosabban, a korabeli szokás szerint, kommencióba adta nekik, ami azt jelentette, hogy a termés egyharmada mindenből a szülőknek járt. Ezt a nagygazdának számító dédapát unokája, id. Deák János gyermekként soha nem látta dolgozni. Korai emlékei szerint nagyapja nagyon szeretett enni-inni, s „igen nagy hasa volt". Ez megfelelt az akkori szokásnak, melynek megfelelően a nagyobb gazdák, gyermekeik felnővén, maguk már nemigen dolgoztak, „gyerekeikkel dolgoztattak". Emellett részibe adták ki földjüket. Édesapjára azonban már mint nagyon „serény" emberre emlékszik vissza, aki mindig „megmarkolta" a dolgot. Neki nem volt nagy hasa. Úgy tűnik, hogy a déd-, illetve nagyapa gazdálkodása közötti időszakban, az 1930-as évek végén indult el Zsombón az a változás, amelynek következtében a gazdák egyre inkább részt vettek saját gazdaságuk működtetésében. Ez valószínűleg a piaci szempontok felerősödésének volt köszönhető, s összefüggött a Szatymazról átkerült őszibarack termelésében elért sikerekkel. E téren természetesen továbbra is nagy különbségek adódtak a falu társadalmán belül. Néhai Deák János gazdasága több lábon állt. Fia emlékezete szerint főleg búzát és más szemes terményt, valamint kukoricát és krumplit termelt. Emellett mindig „nagyon sok jószága" is volt: „Két fejőstehén mindig volt, de előfordult, hogy három is." A kisborjúkat csak akkor adta el, amikor megnőttek, s így már több pénzt kaphatott értük. Ezen kívül „olyan nem volt, hogy három anyakoca ne lett volna", hízója pedig húsz körül volt. Tehenet a tejeladásból származó pénz és a trágya miatt tartott. Öt gyermeke született, két lány és három fiú. Legidősebb gyermekét, egy leányt, de különösen a korban utána következő fiút, Jánostid. Deák Jánost - már kora gyermekkorától igen erőteljesen befogta a mezőgazdasági munkába. Lányát azonban polgáriba is beíratta, de ő kibukott onnét egy-két év múlva. Ez a tény összefüggésben lehetett a gazdaságba való intenzív bevonásával. Egyik fiát is taníttatta, mégpedig mezőgazdasági technikumban, Hódmezővásárhelyen. Ő már be is fejezte az iskolát, és agronómus lett. A gyermekeket reggel öt órakor, ha „sűrű volt a munka", négy órakor keltette az apjuk „Auf!" felkiáltással. Mire iskolába mentek, mindent el kellett végezniük az állatok körül, csak az itatás maradt őrá.