Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

Egy szomszédos, szintén két házas fiútestvér összefogásán alapuló családi vállalkozásnál két fiatal erdélyi férfi alkalmazott van, akik számára egy helyiséget tudtak átadni a saját udvarukban. Így nemcsak hogy főzésről nem lehet szó az ő esetükben, de a reggelit és a vacsorát is a család éppen ügyeletes asszonya tálalja fel nekik, együtt étkeznek a családdal. A három étkezéssel járó vásárlás, pakolás, mosogatás teljesen leköti a napi váltásban főző, épp „ügyeletes" sógornő energiáit. Saját férjükkel és gyermekeikkel együtt naponta tíz embert kell ellátniuk. „Nem is tudod, hogy milyen szerencséd van, hogy neked nem kell főznöd" - mondják Ildikónak nem titkolt irigységgel. Az ő családjuk azonban ezt a megoldást maga „taposta ki", eleve így állapodva meg az alkalmazott családdal. Ők túl tudták magukat tenni a napszámosok ellátását előíró hagyomány kényszerén. A „túllépésnek" ez a képessége egész mentalitásukat jellemzi: „A mi munkásaink úgy vannak, hogy inkább többet fizessünk, és ne adjunk enni. De arra vigyázunk, hogy legalább este 6-kor befejezzék a munkát, hogy tudjanak maguknak vacsorát főzni." A Deák család minden évben kétszer disznót vág alkalmazottainak, természetesen azok közreműködésével, akik ebből tudnak maguknak meleg vacsorát főzni. Ami megmarad, azt pedig kiviszik magukkal ebédre. Csúcsmunkaidőben, amikor hosszabban kell dolgozniuk, gyakran Ildikót kérik meg, hogy a boltba menve vegyen nekik is valami vacsorára valót, természetesen a saját költségükre. Ildikót egyébként balástyai komaasszonya „lazította fel" ez ügyben, magától nem lett volna bátorsága „nem főzni". Azt is hozzá kell tennünk, hogy új, korszerű konyhát építettek a tanyán a régi helyett, vagyis előre „beruháztak", ami hozzájárul e megoldás életképességéhez. A Deák család mentalitásának fontos jellemzője, hogy sohasem akarják a dolgokat mindenáron olcsón megúszni. Ennek a hozzáállásnak az előnye általában hosszabb távon jelentkezik. Ildikó így - a közös disznóvágásokon kívül - mindössze a kávé napi háromszori lefőzésével járul hozzá munkásaik ellátásához, s szükség esetén bevásárol nekik. A másik probléma, ami az erdélyi alkalmazottakkal együtt jár, hogy folyamatosan el kell látni őket munkával, hiszen ezért vannak itt. „Ez egy örök dilemma, hogy úgy szervezd, hogy az erdélyieknek mindig legyen munka. Egy napot nem dolgoztattam őket, hát olyan idegesek voltak" - panaszkodik Rita is. A Deák testvérek gazdaságában ez a probléma a gazdálkodás bővítését „kényszerítette" ki. A sárgarépa még nagyobb területen való termelésének egyik oka éppen az, hogy az erdélyieknek hazamenetelükig legyen munkájuk. A gazdaság számára is fontos, hogy az alkalmazottak elégedettek legyenek, s így hosszú távon lehessen velük számolni. Új fejlemény a vizsgált családi gazdaság életében, hogy erdélyi családjuk nagyfia tizennyolc éves lett, s mivel itt, náluk dolgozva megszerezte a jogosítványt, ebben az évben már ő vezette a szállításukra nemrégiben vásárolt Barkast. így ez a gond is lekerült Ildikó válláról, s e helyett érdemibb munkát tud végezni, de ami fontosabb, jobban be tudja osztani az idejét. Az erdélyi fiatalember nemcsak saját családjukat viszi ki a földre, de felveszik útközben a családnak a falubeli napszámosait is. Az alkalmazottak reggel 7 óra 20 perckor vannak Jánosék házánál, itt vannak a gépek. Szükség esetén a munkaeligazítás is itt történik, s korábban itt, a háznál kínálta meg őket Ildikó egy kupica pálinkával is. Most „odaadom nekik, hogy a többieket is ők kínálják meg". Az, hogy alkalmazottaik „önjárók" lettek, óriási könnyebbség időben és szervezésben, de tőlük is