Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón
Erdélyi alkalmazottakat, egy házaspárt, először 1997-ben fogadnak föl. Ekkor főleg azért van rájuk szükség, mert a dorozsmai asszonyok csak délután 5 óráig vállalják a munkát, s ez nem mindig elég, emellett pedig nagyobb napszámot kérnek. Az erdélyi alkalmazottak kevesebb napszámmal beérik, mint a magyarországi napszámosok, igaz viszont, hogy társadalombiztosítási járulékot kell fizetni utánuk. Ha azonban a szükség úgy kívánja, napi 10-12 órát is dolgoznak. Számukra a pénzgyűjtés a fontos, mert március I -tői november végéig kell megkeresniük az egész évi megélhetésükre valót. Amióta erdélyi alkalmazottaik vannak, a dorozsmai asszonyokat csak az eperpalánta ültetésekor hívják. Alkalmazásuk visszaszorítása mellett szól még az is, hogy autóval kell őket Dorozsmáról elhozni és hazavinni. Ujabb, ásotthalmi napszámosaik között ugyanakkor van, aki tud vezetni, így ők maguk jönnek-mennek a család Barkas autójával, s ez az előny is feléjük billenti a mérleg nyelvét. 1997- ben, amikor a Deák testvérek nagyanyja meghal, annak üresen maradt házába be tudják költöztetni a náluk dolgozó erdélyi házaspárt, ha csak ideiglenesen is, mivel a ház öt testvér öröksége. 1999-ben János és Tamás végre tudnak egy tanyát venni állandó alkalmazottaiknak, I, I millió forintért. A tanya nagyon leromlott állapotban van, ezért még fel is újítják, és fürdőszobát, korszerű konyhát alakíttatnak ki benne. 1998- ban elmegy tőlük az első erdélyi házaspár, s helyükbe új házaspárt fogadnak, akik először kettesben dolgoznak náluk, majd munkaerőként magukkal hozzák nagyobb lányukat és fiukat is. A tanya másik felébe Ritáék erdélyi házaspárja költözik, a konyhát és a fürdőszobát a két család közösen használja. Erdélyi alkalmazottaik eleinte „feketén" dolgoznak náluk, s csak 2000 óta vannak bejelentve, amióta Zsombón az ellenőrzések megszaporodnak: „Aki ad magára, meg nem bírja jól a rizikót, bejelenti az alkalmazottait." Mai napig is sokan vannak azonban, akik inkább a rizikót vállalják. Pedig egyre több az ellenőrzés, s kínos jelenetek fordulnak elő. Akad a faluban olyan is, aki feljelenti a másik be nem jelentett alkalmazottait. Amilyen fontos szerepet játszanak az erdélyi alkalmazottak a zsombói gazdák munkaerőgondjának a megoldásában, nyitásukban az egyre intenzívebb gazdálkodás felé, olyan nagy a gond jár velük. A faluban sokan nem is vállalják ezt. A gondok közül a legmegterhelőbb a koszt folyamatos biztosítása. Ott, ahol egy idősebb és egy fiatalabb házaspár, vagyis szülők és felnőtt gyermekeik dolgoznak együtt családi vállalkozásban, nincs probléma ebben a vonatkozásban. A parasztcsalád munkamegosztásának ma is élő hagyománya szerint ugyanis a főzés automatikusan az idősebb asszony feladata. Ebben az esetben az szokott problémává válni, hogy az öregedő, egyre betegesebb asszonytól a fiatalabb asszony nem akarja átvenni ezt a munkát. Általában szinte életük végéig, kórházba kerülésükig rajtuk marad a főzés gondja. 47 Amikor azonban közel egykorúak, például testvérek a társuló felek, különböző megoldások adódnak. A sógornők ilyenkor napi váltásban vagy a szükség diktálta ritmus szerint váltogatva főznek. Igy például ha egyikük még tanul vagy kisbabája van, „kíméleti időt" szokott kapni a főzés tekintetében. Gyakori azonban, hogy - mivel e téren nincsenek határozottan eligazító normák-visszaélnek a helyzetükkel. Tény, hogy e téren az együttműködési nehézségek gyakran okoznak konfliktust a társult felek feleségei között, ami adott esetben magát a családi vállalkozást is szét tudja robbantani. Van olyan családi vállalkozás is, ahol ez a feladatkör egyetlen asszonyra hárul, és a vásárlással, illetve a mosogatással együtt annak munkaerejét köti le teljesen ez a munka.
