Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

Alkalmazottaik (állandó és szezonális alkalmazottak) Az 1970-80-as évek a szerződéses fűszerpaprika termesztésének elterjedésével a nagy „összesegítések" korszakát hozták. Később „hátrány lett, hogy egyformát termelünk, mert nem tudunk egymásnak segíteni. De attól ma sokkal többet termelünk, hogy az elég legyen, ha a család összejön, és szedi az epret. Ahogy megjelentek a gépek meg a munkások, az háttérbe szorította az összesegítéseket. Az ember igyekszik nem rászorulni a másikra, mióta munkások vannak." Zsombón, mivel a fiatalok elvándorlása és az intenzív kultúrákra való átállás miatt egyre nagyobb munkáshiánnyal küszködnek, még a fizetett alkalmazottak megszerzéséhez is a kapcsolati tőke mozgósítására van szükség. Deák János vállalkozásában kezdettől nagy előnyt jelent, hogy annak idején jó kapcsolatot alakított ki a dorozsmai téeszben az irányítása alatt dolgozó asszonybrigád tagjaival. Ezzel a „tőkével" a mai napig is élnek. Az egykori brigád asszonyai elkötelezve érzik magukat Deák János felé, s számítanak is a hívására. így elég nekik csak egy-két nappal előre szólni, hogy jöjjenek. Szezonális munkák esetében a két testvérnek nem kell időt töltenie azzal, hogy hirdetéseket adjanak fel a Délmagyarország című napilapba, vagy a szomszédos falvakban ragasszanak ki munkástoborzó cédulákat, amit Rita például kénytelen megtenni. Ritának még özvegy anyósa is testvérei napszámosaként dolgozik, mivel azoknak már korábban elköteleződött. „Míg eljártunk dolgozni, s amellett dolgoztunk a mezőgazdaságban, addig nem voltak állandó munkásaink. Hétköznap az asszonyok is a téeszben dolgoztak", így csak szombaton jöhettek. Akkor velük együtt „megkapáltuk a paprikát, kigyomláltuk az epret, azt, amit mi a családban vagy magunk nem tudtunk megoldani. Azóta, mióta eprünk van, már napi szinten van szükségünk munkásokra, magunk nem boldogulunk." Addig, mint mások, „ezzel az összesegítési módszerrel boldogultunk. Akkor még csak kapálásra hívtuk a dorozsmai asszonyokat." A dorozsmai téesz megszűnése után, 1995től az asszonyok már hétköznap is náluk dolgoznak, reggel 7-től 5 óráig. Szerencsés egybeesés volt számukra, hogy a dorozsmai asszonyok munkaereje éppen akkor szabadul föl, amikor a két testvér intenzívebb gazdálkodásba kezd, s ezért több munkáskézre van szükségük. Az a szint tehát, ahol a Deák testvérek vállalkozása jelenleg működik, fizetett alkalmazottak munkáján alapul, a munkaszervezés már régóta nem oldható meg csupán reciprok kapcsolati tőkével. Az alkalmazottak megszerzéséhez ugyanakkor minden ismeretségkomolyelőnytjelent. Még az is előnyös, hogy Ildikó zákányszéki, és ez a helyzet mintegy kitágítja a család ismeretségi körét. Ottani rokonai pár éve Ásotthalomról való asszonyokat ajánlottak neki, akik azóta is állandó időszakos napszámosként dolgoznak náluk. Az intenzívebb termelés mellett, ami elsősorban a nagy kézi-munkaigényű epret jelenti, azért is folyamatos gond a megfelelő mennyiségű alkalmazottat adott időre összetoborozni, mivel az epret évről évre nagyobb területen termesztik, akárcsak minden mást is. Ez egyfajta gazdasági kényszerűség, mivel a technológiai szint emeléséhez folyamatosan gépesíteni kell, s ennek a „beszerzési költségét" csak állandó fejlesztéssel tudják kitermelni. A nagyobb területen való termeléshez pedig egyre több munkáskézre van szükség.