Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

idősebb, a másik pedig fél nemzedéknyivel fiatalabb náluk - ha a kölcsönösség nem is kiegyenlített. E vállalkozás a két tartozékgazdasággal együtt egyedinek mondható.

44 A tágabb családi segítség minden tényleges, valamint látszólagos spontaneitása ellenére reciprok kapcsolati tőkeként működik, a viszonzására e kereteken belül is gondjuk van. „Azon gondolkodom, hogy ezt hogy fogjuk vissza viszonozni" - mondják rögtön a segítség után. Ez azonban gyakran olyan lazán és hosszú távon működik közöttük, hogy formáját „általánosított reciprocitásnak"

45 nevezhetjük, amely a kölcsönös törekvés ellenére sem kiegyenlített. Ami a szülői családot illeti, id. Deák Jánosnak még „kutya kötelessége" volt, hogy az apjának segítsen: „Nálunk viszont a mamáéknak jól meg kell könyörögni, nemhogy mi segítsünk, hanem hogy adjunk segítséget." A Deák szülők leginkább a szezonális munkáknál szorulnak fiaik segítségére, amikor hirtelen sok emberre lenne szükségük, s erre ők nincsenek berendezkedve. Fiaik ugyanakkor maguk is annyira be vannak fogva, hogy arról szó sincs, hogy őket hívják ilyenkor segíteni, így csak alkalmazottakat próbálnak tőlük kölcsönkérni. Jánosnak gondja van erre, s ha akad szabad kapacitásuk, például az eperültetés náluk a vártnál hamarabb lesz kész, azonnal „kölcsönadja" a napszámosaikat szülei eperültetéséhez. Az alkalmazott kölcsönadása mögött az a ki nem mondott, de nem rejteni való számítás is ott van, hogy míg apjának a munkáshiány okoz gondot, nekik az alkalmazottaknakvaló folyamatos munkaadás jelent időnként problémát. Nem lehet ugyanis pontosan kiszámítani, hogy mennyi ideig fog tartani egy munka, s ők nem szívesen engedik korábban haza alkalmazottaikat, akik egész napi napszámra számítottak. Mindebbe belefér az is, hogy a fiúk időnként megtagadnak egy-egy szülői kérést, amikor úgy ítélik meg, hogy azzal a munkával szüleik már túlzott erőfeszítést vállalnak: „Ami elengedhetetlenül fontos, és a fiúk is jónak látják, akkor azt megcsinálják. De János azt mondta, hogy a dinnyének egy fél méter bakhátat sem hajlandó kihúzni, mert nincsenek rászorulva, s a dinnyésládák emelgetése nekik már nehéz. Pihenjenek. Tata mégis csinálta, mert jól megy nekik a dinnye. János azért nem segít, mert arra akarja őket rászorítani, hogy minél kevesebbet csináljanak." „Tavaly elhordtuk tatáék dinnyéjét a pesti piacra, erre tata az idén a dupláját rakta. Most Tamás többnyire egyedül ment a pesti piacra, s tata vele vitte a saját dinnyéjét azon a címen, hogy Tamás ne legyen egyedül." Néha tehát a családi kapcsolatokon belül is szükséges egy kis ravaszkodás. Új jellegű kapcsolat ez a „mérlegelő" gyermeki segítség, amelynek koncepciója van, határai vannak, s ezt szüleik sértődés nélkül tudomásul is veszik. Elutasítás esetén anyjuk - bár már egyre ritkábban - még megpróbálkozik a gyermeki érzelmekre apelláló érveléssel, de az állandó kalkulációban élő fiaira ez nincs nagy hatással. Számíthatnak rájuk szüleik az ügyintézésekben vagy a szegedi autós utak alkalmával. Ilyenkor is szempont azonban a takarékoskodás az idejükkel, ezért lehetőleg a saját szegedi útjukra szervezik rá a szüleikét: „Szólunk, hogy szerdán megyünk, úgy intézzék." Ők intézik szüleiknek a területalapú támogatást és az adóbevallást is. Id. Deák János őstermelőként van bejelentve, s igyekszik a dorozsmai kispiacon eladni az áruját, hogy ne kelljen számlát adnia. S bár az adóbevallást gyermekeinek is könyvelő intézi, a szülők bevallását minden évben az a gyermekük vállalja magára, akinek ez éppen a legelőnyösebb, aki abban az évben a legtöbbet íratja rá bevételéből a szüleire. Tehát ebben az esetben sem csak az egyik fél jár jól. A szándék, hogy a segítség mindkét félnek a lehető