Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón
JÁVOR KATA Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón A tanulmány a dél-alföldi Zsombó egy általunk kiválasztott családi gazdaságának magánerős modernizációját vizsgálja azzal a céllal, hogy ezzel az agrártermelők körében megfigyelhető alkalmazkodási stratégiák közül egy sikeresnek nevezhető utat mutasson be. A kutatás arra a kérdésre keresi a választ, hogy a rendszerváltással, majd az EU-csatlakozással járó mezőgazdaság-politikai változások közepette milyen gazdasági stratégiával lehetett talpon maradnia a továbbra is mezőgazdasági termelésből megélni akaró családoknak. Tanulmányunkban 1 a dél-alföldi Zsombó egy általunk kiválasztott családi gazdaságának magánerős modernizációját 2 elemezzük. Vizsgálatunkkal ahhoz a kérdéshez szeretnénk közelebb jutni, hogy a rendszerváltás után milyen gazdasági stratégiával lehetett talpon maradnia a mezőgazdasági termelést folytató családoknak. 3 A vizsgált falu, Zsombó, Szegedtől mindössze I 7 km-re fekszik, mégsem szegedi, hanem „dorozsmai földnek" számít, eredetileg ugyanis Kiskundorozsmának volt a járása. A szegedi és dorozsmai járáshoz tartozó falvakkal együtt Zsombó is az úgynevezett Homokháti Kistérséghez 4 tartozik, amely korábban atomizált kis gazdaságokból állt, mivel ezt a sűrűn változó talajminőségű térséget nem lehetett táblásítani. E vidék sok falujában ezért is alakult I -es típusú téesz, vagyis szakszövetkezet. 5 A szakszövetkezeti forma számukra sok előnnyel járt, mivel „jóval rugalmasabb" volt és több lehetőséget nyújtott az egyéni meggazdagodásra, mint az országban általánosan elterjedt 3-as típusú téesz. A tagok itt saját maguk vitték az árujukat piacra, így az árakat naponta követni tudták. 6 Az ennek megfelelően kialakult nagyobb önállóságuk azt is jelentette, hogy rá voltak kényszerítve a folyamatos változtatásra. A piac diktálta rugalmasságnak Zsombón a gyümölcstermesztés okán már korábban, a két háború között is hagyománya volt, s S ez a mai napig is a falu mentalitásának egyik szembetűnő vonása. Ezekben a falvakban £L tehát, ha megszorításokkal is, de továbbélhetett az egyéni gazdálkodás. ^ A polgármester az itteni emberre jellemző képességek közül a felelősségvállalás ké- ^ 2 pességét tartja a legfontosabbnak. „Széllelbélelt ember itt nem boldogul, el is mennek" § • - mondja. Zsombó a nagyváros környéki, jó közlekedési utak mentén fekvő, dinamikusan fejlődő rurális térségek közé tartozik 7 , s a legutóbbi évekig a térség vezető falvai közé számított. Korábban még szűk határa is előnyére vált, amennyiben ez az adottsága szinte ösztönözte az intenzív gazdálkodásra. Az itteni kis parcellákból összetevődő gazdaságok az 1950-es évektől egészen a rendszerváltásig azért is előnyösek voltak, mert a felülről jövő ellenőrzést jobban kikerülték. 3
