Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón
újabb kultúrák esetében a kézi munkát csak kis mértékben lehet géppel kiváltani. Míg ugyanis a szántóföldi művelés Tamás szerint 80 százalékban gépesíthető, a sárgarépa munkája már csak mintegy 40 százalékban, a paprikáé 30 százalékban, az eperrel kapcsolatos munkáknak pedig mindössze 5 százaléka végezhető el géppel. Ezek az adatok annyiban csalókák, hogy a kevesebb gépi munka adott esetben ugyanolyan nélkülözhetetlen, éspedig éppen a minőség miatt az. A tőkefajták: az információs tőke, a „technikai" tőke, illetve a „piaci lehetőségekre vonatkozó" 31 , valamint adminisztrációs tudástőkéjük Kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a rendszerváltás után a családi mezőgazdasági vállalkozások talpon maradásához egyre nélkülözhetetlenebb bizonyos mennyiségű információs, anyagi, valamint kapcsolati tőke együttes megléte, s ezek megfelelő működtetése. Az 1970-80-as évek kapcsán még azt láttuk, hogy Zsombón a gazdák között lényegében nem volt gazdasági információcsere, nem osztották meg egymással kisebb-nagyobb újításaik eredményeit. Sőt, inkább épp azok titokban tartására törekedtek, hogy gazdatársaikhoz képest piaci előnyre tegyenek szert kísérleti eredményeik révén. Nem árulták el egymásnak például permetezőszerük összetételét, sőt, nem ritkán hamis információt adtak a kérdezősködőnek a nyílt visszautasítás helyett. Igaz, nem illett erre közvetlenül rákérdezni a néprajzkutatónak sem. Az információszerzés legáltalánosabb módja ekkoriban az volt, s ez ma is jellemző, hogy rendszeresen kitérőt tettek a mintának tartott gazdák gyümölcsösei felé, s megpróbálták ellesni, amit lehetett. Lehetőség adódván hajtást is törtek, és azzal a saját fáikat beszemezték. Az 1940-50-es években ezzel a módszerrel került egyébként az őszbarack a szomszédos Szatymazról Zsombora, az ott dolgozó napszámosok hozták magukkal szemzőágak formájában. Az egyéni szakmai tapasztalat kezelését illetően a helyzet az 1980-as évek második felétől kezd változni. A piaci viszonyok változásának kényszerére, valamint a gazdatanfolyamok felvilágosító előadásainak köszönhetően a jobb gazdák rádöbbennek, hogy minőségi piacra betörni a saját pár mázsa gyümölcsükkel nem igazán tudnak, az csak nagy mennyiségű és stabil minőségű áruval lehetséges. Ezt pedig csak összefogással lehet elérni. Kezdik kicserélni tapasztalataikat, sőt, egymás számára átláthatóvá tenni termelési gyakorlatukat. Előadókat is közösen hívnak meg a mindenkit érdeklő témákban. Ekkoriban már csak a rövid távon gondolkozó kisebb termelők titkolják eredményeiket, a nagyobb gazdák között „áradt az információ" - emlékszik vissza Deák Tamás. E szellemi összefogás eredményeként születik meg végső soron a Dalba, a közös értékesítést megszervező társulásuk is. Ennek indulásához a belépő tagok 500 000 forinttal járulnak hozzá, ebből, valamint állami támogatásból hozzák létre Zsombó határában a lehető legkorszerűbb telephelyet. A megindult összefogás 2002-ben, a Dalba bukásával kap léket. Míg apáik generációjában - láttuk ezt id. Deák János példáján - a fizikai teherbírásnak még igen fontos szerepe volt, ma ennek nagy részét „tudástőkével", Tamás kedvenc kifejezésével élve: „agyalással" ki lehet váltani. A szellemi képességek szerepe tehát egyre meghatározóbb egy gazdaság eredményessége szempontjából. A mai adottságok között- a Deák család vállalkozásának példáját tekintve - különösen két képesség látszik
