Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
Helyzet - Tari János: Archív filmek és új médiumok - konferencia és fesztivál Oxfordban
bolizálja. Egy-egy nagy ünnepséget a műanyag székek száma jellemez. Sok cigány az utóbbi években csak azzal foglalkozik, hogy eljuttassa ezeket az emberekhez. HUGH HARTFORD - angol filmkészítő. A Szumátrai-felföldön élő „alacsony ember" új egyedeit felfedező Murray Collins előember-kutató munkáját kíséri végig a film készítője, bemutatva a helyi lakosok ismereteit és hiedelmeit a kisnövésű előemberről. T. J.: Hogyan készült fel a filmjére, a nagy projekt előkészítésére? H. H.: A DCVA (Department of Culture and Visual Anthropology) központ segítségével kezdtem el filmemet Manchesterben. A képzés befejezéseként hat hónap állt rendelkezésünkre a vizsgafilm elkészítéséhez, de maga a kurzus egy évig tartott. Egy ősemberkutató barátom, Murray Collins megkeresett telefonon az amerikai UCLA-től. Tanácsot kért, hogy milyen felszerelést vigyen a dzsungelbe tervezett forgatáshoz. Megkérdeztem, hogy pontosan miről lenne szó, mire egy nagyon érdekes tervet vázolt fel. Nyolc hónappal az indulás előtt elhatároztam, hogy az ő útját fogom követni a kamerámmal. Ez történt. Tulajdonképpen akkor kezdtem ezzel a misztikus történettel foglalkozni. Filmemmel azt próbáltam bemutatni, hogy a felfedezők milyen módszerekkel gyűjtik össze és hozzák haza a megszerzett tudásanyagot, ezáltal megmutatva a tőlünk merőben eltérő kultúrák fogadtatását, valamint azt, hogy miként alakul ki róluk az egzotikus, misztikus kép. T. J.: Talán sokkal érdekesebb, hogy a helyiek hogyan viszonyultak a filmezéshez és a kamerához. Hogyan vettek részt benne, és örültek-e neki? H. H.: A forgatás alapötletéhez az előember-kutató útjának végigkövetése adta az apropót. Közben az emberek maguktól jöttek oda hozzánk, filmesekhez elmesélni, hogy látták ezt a különleges lényt, amely hasonlít az előemberhez. Sokan csak kitalálták mindazt, amit elmeséltek, de sokan tényleg találkoztak a furcsa lénnyel. Számos alkalommal nyomokat véltek felfedezni, mely bizonyítja e lény létét, s ennek alapján ők leírták, hogy milyen is lehet valójában. Murray Collins nagyon izgatott lett a hír hallatán. Az emberek történetei a szakértő fül számára rendkívüli információkat hordoznak, s az idő előrehaladtával egyre több részletre derült fény. Bár a forgatást a városban kezdtük, végül egyre mélyebben hatoltunk be a dzsungel belsejébe. Az utazás során nagyon sok emberrel találkoztunk. T. J.: Hogyan foglalná össze a film mondanivalóját, hiszen ez a film forgatása során sokat változott? H. H.: A fő téma azoknak a viszontagságoknak a bemutatása volt, hogy a kutató miként jut el az egzotikus helyekre, összevetve azzal, ahogyan egy turista látja ugyanezt. Kiemeltük a lakóhelyünk és az adott hely különbségeit, valamint azt, hogy a képzeletünk hogyan változtatja meg az egzotikus helyekről kialakult képünket. Valójában a film arról szól, hogy képzeletünk segítségével hogyan születnek meg az egzotikus figurák és a misztikus történetek. Filmünkben az előemberrel kapcsolatos mítosz létrejöttének próbáltunk utánajárni. T. J.: A helyi szereplők látták már a filmet? H. H.: A helyi fotográfus, aki már tíz évvel ezelőtt megfigyelte az előembert, az Orang Pendeket, már látta a filmemet. Egyetlen kritikai megjegyzést tett csak, hogy a filmben használt, erdei atmoszférát érzékeltető gibbonhangok valójában nem arról a területről származnak.
