Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Tari János: Archív filmek és új médiumok - konferencia és fesztivál Oxfordban

MARTIN GRUBER - német antropológus. Egy londoni viktoriánus temető sírjain és az azokat látogató hozzátartozók történetein keresztül mutatja be azt a társadalmi teret, amelyben az élők és a holtak kapcsolatot tartanak egymással. A sírok rendezése és gondozása, valamint külső kialakítása és díszítése kulturális és antropológiai jegyeket hordoz. T. J.: Az Ön filmje is egy a sok vizsgafilm közül. M. G.: Igen. T. J.: Tetszett a film különleges helyszíne. Hogyan választotta ki ezt a temetőt? M. G.: A mesterfokozatomra készültem vizuális antropológiából Angliában, a Goldsmith College-ban. Először teljesen más témát választottam, mint amit a filmben végül is az utolsó pillanatban megvalósítottam. Abban az időben a Kenseg Green temetőnél laktam, a Porabello Road szomszédságában, Nyugat-Londonban. Sokat sétáltam a temetőben. Sokfajta sírt láttam, melyeket nagyon különböző emberek gondoztak, és ezért jutott eszembe, hogy erről a helyről egyszer mindenképpen kell egy filmet készítenem. A témát rendkívül hatásosnak véltem, ezért a kényszerű témaváltás után rögtön ezt választottam vizsgafilmemhez. Korábban sohasem érdeklődtem a halál iránt ilyen mértékben, de a temető bemutatását rendkívül meggyőzőnek és hatásosnak éreztem. T. J.: Az antropológus számára ez a téma kimeríthetetlen aranybányának bizonyulhat, mert ezen keresztül nagyon jól vizsgálható az emberek magánéletének képi kultúrája. M. G.: Ez nagyon jó antropológiai téma, de akik látták a filmet, kissé fanyalogtak, mondván, hogy az antropológusok számára a halál kultúrája már lerágott csont. Viszont főként távoli országokban vizsgálták a témát, ezért én azt gondoltam, hogy a saját országunkban ez még eléggé sok újdonsággal szolgálhat, hiszen sohasem láttam még olyan filmet, mely az európai halotti kultuszt mutatta volna be. T. J.: Megmagyarázná, hogy a film második szereplője, egy férfi miféle sírt ápol tulajdonképpen, mert nem igazán értettem, hogy mit jelképez a síron a fekete plasztikdekoráció? M. G.: Az egy Fidzsi-szigetekről származó férfi sírja volt. A sír gondozójának az édesapja korábban meghalt, akinek a mostohaapja adoptálta őt, és ezáltal a Fidzsi-szigetek egyik hercegévé tette. A mostohaapának Fidzsi-szigetekről származó neve volt, ezért egy hagyományos fidzsi sírt készítettek számára. Ezeket a sírokat díszítik ehhez hasonló girlandokkal. T. J.: Itt is ugyanolyan sűrűn látogatják a sírt, mint a Fidzsi-szigeteken? M. G.: Mint az a filmből is kiderül, az asszony és a lánya szinte naponta eljön a sírhoz, és virágokat, valamint különféle díszeket helyez el rajta. Most, hogy két év után visszamentem megnézni, már nem gondozzák olyan gyakran, mert az idő múlásával az emberek egyre inkább felejtenek. T. J.: Hogyan lehet képi eszközökkel bemutatni a temetői kultúrát, és milyen vizuális eszközöket használt a filmjéhez? M. G.: Egy XM-1 -es, kicsi kézikamerával dolgoztam, mely hasonló az Önéhez, csak volt hozzá egy kis kézimikrofon is. Alapfelszereléssel dolgoztam. Kis kézi számítógépen végeztem a vágást, teljesen egyedül. T. J.: Nagyon tetszett az idős ember, aki már jó előre megvásárolta magának a sírhelyet.