Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Tari János: Archív filmek és új médiumok - konferencia és fesztivál Oxfordban

végéig fel kell venni a rituálék teljes menetét, és rögzíteni annak közösségi-társadalmi vonatkozásait. Például, hogy mit csinál a sámán és a felesége, a gyerekek vagy a többi ember. Meg kell mutatni, hogy miként jelennek meg a szociális vonatkozások a szertartás menetében. Lépésről lépésre megtanulta ezeket a módszereket. így készült ez a film. T. J.: Anna, mi volt az Ön szerepe a filmezés során? ANNA B.: Antropológiai kutatásaimat nem pontosan itt, hanem a völgy másik oldalán levő faluban folytattam, ahol két másik etnikai csoport - a buthia és a lopó - él, akik nagyon hasonlítanak a lepcsákhoz. Más nyelvet beszélnek ugyan, de hasonló körülmények között élnek. Ugyanazt termelik, hasonlóan gazdálkodnak, és átvették egymás vallását. Mindannyiuknak több istenük és sámánjuk van. A buthia sámánok a lepcsa sámánoktól tanultak, és viszont. Sokféle irányú tudás átadása és átvétele zajlott köztük. Számomra rendkívül érdekes, hogy ezt a lepcsáknál is tanulmányozhattam, miután a doktori fokozatom eléréséhez szükséges tanulmányomat a buthia népcsoportról írtam. T. J.: Mi volt a tematika fő vonulata, és milyen módszert követtek? ANNA B.: Minden reggel elkészítettük az aznapi munkaprogram előzetes tervét. Az operatőr tudta, hogy miként kell filmezni, és én vezettem a beszélgetéseket, valamint én kérdeztem. Ezáltal még jobban megismerhettem a mindennapi életüket. T. J.: Nagyon szép harmóniában él együtt ezen a helyen a buddhizmus és a sámánizmus. ASEN B.: Két vallás együttélése mindig nagyon érdekes, különösen akkor, ha semmilyen konfliktus sincsen közöttük. T. J.: Valaki a 21. századot a vallási konfliktusok évszázadának nevezte, de ezen a helyen pont az ellenkezője figyelhető meg. ANNA B.: Pontosan ezt vizsgáltuk. Ez volt a doktori disszertációm témája is. Ugyanez a szituáció a buthiáknál a Kota völgyben. Ők is átvettek sok lepcsa szertartást. Két különböző sámánjuk volt, mégis jó viszonyt ápoltak a lámákkal. Ez teljesen ellentétes azzal, ami Tibetben történt, illetve ahogyan eddig a tibeti vallást bemutatták. T. J.: Ez a vallás hasonlít más ázsiai (kínai és koreai) sámánizmusokhoz, vagy pedig teljesen eltér azoktól? ANNA B.: Vannak hasonlóságok, és természetesen sajátos fejlődési utak is megfigyelhetők. Például a lepcsa faluban élő sámánoknál az ősi tibeti éneklési módot használják, egy prebuddhista ősi tibeti formát, amit azáltal őrizhettek meg ezen az elzárt területen, hogy itt nem büntették a sámánizmust. ASEN B.: A sámánizmus a buddhizmushoz képest sokkal régebbi vallási gyakorlat. ANNA B.: Nagyon érdekes, hogy a buddhizmus csak a nagy monostorokban található meg, de a közeli falvakban nem. A királyi palotában bevett vallási gyakorlat volt, de a filmünkben szereplő távoli kis faluban csak az 1940-es években vált gyakorolt vallássá. Sikkimben 1642-től hivatalosan buddhista királyság volt, tehát nagyon hosszú ideig tartott - közel háromszáz évig -, amire eljutott a völgy egyik végéből a másikba. T. J.: Filmjükben az emberek nagyon vidámak, és folyton viccelődnek egymással. Jól érezték magukat, jó hangulatban készülhetett a film, úgy a hétköznapi, mint a vallásos élethelyzetekben. ANNA B.: Sikkimben a lepcsákat egyáltalán nem konfrontálódó, összetartó népnek tartják.