Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Tari János: Archív filmek és új médiumok - konferencia és fesztivál Oxfordban

mentumfilmek között sok elmélyült, kidolgozott és értékes alkotást találunk, de az aktuális eseményeket teljesen másként rögzítik és dokumentálják, mint korábban. Sokszor úgy tekintenek ezekre a hosszú dokumentációkra, mint amelyek majd csak a jövő generációi számára lesznek érdekesek. Sok fiatal rendkívüli módon érdeklődik például a modern hangrögzítési eljárások iránt, amelyeket a filmjeiben is felhasznál. Úgy gondolom, hogy a néprajzi filmkészítés jelentősége a modern multimédiás eszközök megjelenésével egyáltalán nem csökken. Új narratívak, elbeszélési módok alakulnak ki. Azt gondolom, hogy a vizuális antropológusok számára a multimédia pompás új eszköz lehet, ezért főként arra kellene koncentrálnunk, hogyan tudnánk minél hatékonyabban és gyorsabban bevezetni az oktatásban és a néprajzi filmkészítésben. Nincs hathatós segítség az antropológiát oktatók számára ahhoz, hogy miként kell az új technikai vívmányok előnyeit a legjobban kihasználni. Sokan úgy oktatnak ezek segítségével, hogy levetítenek egy filmet, aztán pedig beszélgetnek róla, de véleményem szerint inkább úgy kellene eljárni, hogy a filmek készítésének módszerei és azok hatásai is megjelenjenek az oktatásban. Teljesen új szemlélettel kell bevezetni a néprajzi filmet és az új technikákat az oktatásban. Egy kicsit kísérleti módon. Én például olyan feladatot adtam a diákjaimnak, hogy vizsgálják meg, hogyan történik a néprajzi film befogadása. Csak azt kellett szem előtt tartaniuk, hogyan reagálnak a nézők ezekre a filmekre, illetve, hogy milyen ezeknek a felépítése és szerkezete. Az csak az egyik kérdés, hogy mit tehetünk a filmek segítségével. Ez rendkívül hatékony kutatási módszer lehet, de ha a multimédiára gondolunk, akkor először azok különböző megjelenési formáira kell utalnunk, mint amilyen például egy egyszerű CDROM vagy DVD, fejezetekre bontva, sok írott szöveggel kiegészítve, amelyek rövid filmrészletekhez, fotókhoz vagy egyéb utalásokhoz kapcsolódnak. Nem biztos azonban, hogy a felhasználó végül valóban él is mindezekkel a lehetőségekkel. Sokszor inkább a DVD alkotójának az intellektuális termékével van dolgunk, mely a tudást újfajta struktúrába rendezi, de a felhasználó valójában sokszor nem ismeri és nem is használja ezt a struktúrát. Vannak olyan web-oldalaink, melyeket folyamatosan fejlesztünk. Ily módon sok cikket és képanyagot tudunk elhelyezni. Ez lesz az, ami a jövőben leginkább elfogadottá és alkalmazottá válik. Vannak például online videóink, amelyek kapcsolatban vannak különféle megtekinthető néprajzi filmekkel. Amikor egyszerűen csak egy néprajzi filmrészletet akarunk megnézni, akkor lehetőségünk nyílik idézni a filmből, ehhez pedig akár szöveges kommentárt is csatolhatunk. Ha egy cikket akarok írni, a megfelelő helyen közbeszúrva akár szemléletesen idézhetem az eredeti filmrészletet is a multimédia módszerével. Korábban az oktatás során, ha a tanár filmrészleteket kívánt bemutatni, akkor több videokazettát vagy filmet kellett magával hozni a megfelelő filmrészletek körülményes bemutatásához, mert minden egyes külön kópia ahhoz a részhez volt beállítva, amelyet idézni kívánt. A filmrészletek bemutatása az oktatás során régi hagyomány, mely ma az internet segítségével sokkal egyszerűbbé vált. Az új médiumok forradalmi változásokat hoztak. Nem kényszeríthetem rá a nézőre azt, hogy miként nézze azt a filmet. Egy filmmel azt csinálhat, amit csak akar. De térjünk vissza az etnográfiai film és a multimédia kérdéseire. Arra gondolok, hogy miként kell egy filmet elkészíteni, amikor halvány elképzelésem sincsen arról, hogyan fogjak hozzá. Van tizenöt évi kutatómunkám a terepen, valamint jelentős mennyiségű rögzített filmanyagom Mexikóból és az Amerikai Egyesült Államokból, s a mai napig nem