Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Helyzet - Tari János: Archív filmek és új médiumok - konferencia és fesztivál Oxfordban

H. B.: A film a nyugat-ausztráliai identitás, ugyanakkor pedig az őslakosság és a velük élő többféle embercsoport - a betelepülők, a bányászok és mások - együttélésének az ünneplése. A mai napig érzékeny terület az ausztrál gyarmatosított területek határain élő különböző közösségek vizsgálata, hiszen mind különböző eredetűek, eltérő történelmi háttérrel. A mai napig még csak beszélgetni sem ülnek le egymással. Annak ellenére, hogy mindannyian a nagy Ausztrália részei, nem élnek békességben egymás mellett. T. J.: Az identitás korunk egyik legfontosabb kérdése? H. B.: Ausztráliában az identitás kérdése óriási jelentőségű, mint ahogyan az a bányászok és az őslakosok kapcsolatából is kitűnik. Igen lényeges kérdés, hogy ki honnan származik és milyen társadalmi csoporthoz tartozik, milyen fajtájú és milyen nemzetiségű. Ugyanakkor azonban kezd kialakulni egy új, individualista karakter, erő és élmény. Az én szerepe jelentőssé vált, mely ellene hat valamiféle közös azonosság vállalásának. T. J.: És Ön honnan származik? H. B.: Angliában születtem bevándorló szülők gyermekeként. Apám az ukrajnai Brod területről jött. Innen ered a nevem is. Mamám családja Bécsben lakott, az Osztrák-Magyar Monarchia területén. Lengyel és osztrák ősöktől származott. BEATE ENGELBRECHT - német antropológusnő. 7\ Qöttingeni Tudományos- és Médiaintézet audiovizuális online katalógusát mutatja be a néprajzi filmeknek az oktatásban és kutatásban történő gyakorlati felhasználásával kapcsolatban. T. J.: A RAI nemzetközi néprajzi filmfesztiválon vagyunk, ahol nagyon sok néprajzi filmes jelent meg azok közül, akik az önök Göttingeni Néprajzi Fesztiválján is részt vettek. Sokszor felmerül a kérdés, hogy mi a néprajzi-antropológiai filmek, illetve a multimédiás alkotások jövője. Mi a véleménye Önnek mint a Göttingeni Tudományos- és Médiaintézet prominens képviselőjének erről a témáról? B. E.: Természetesen vannak változások a néprajzi filmkészítés területén, melyeket főként a televíziós hagyományok gerjesztenek. Új szemléletmódok figyelhetők meg, főként a fiatalabb generációnál, akikkel sokat vitatkozom erről. Úgy érzem, hogy gyakran semmi közük a néprajzi filmezéshez. Nem tudom, hogy mit látnak egyáltalán ezekben a gyorsra vágott filmekben, mert én szinte semmit. Ok sok mindent észrevesznek bennük, s ebből látszik, hogy a fiatalabb generáció teljesen másképpen szemléli ugyanazt a filmet, mint mi. Mivel az ő érzékelésük más, ezért más jellegű filmeket készítenek. Ezek inkább történetmesélő filmek, amelyekben a fiatalok a saját történeteiket mondják el. Ok azzal küzdenek, hogy a saját történetüket részletesen bemutassák, nem pedig azzal, hogy elvégezzenek egyfajta néprajzi rögzítést. Nagyon sok ilyen jellegű alkotás szüle^ tik, és rendkívül kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a következménye • a néprajzi filmezés jövőjére nézve. Nagy veszély leselkedik a néprajz tudományára, ha a J3 filmfelvételekre úgy tekintenek, mint kutatási forrásanyagra. Sokszor úgy tűnik, hogy a film nagyon pozitivista módszer, miszerint a terepen mindent rögzítenek, amit csak tudnak, a képanyagot pedig csak később elemzik. Ily módon azonban a képanyagból soha sem lesz teljesen kész film. Németországban nagyon sok ilyen film készül kutatási projektek eredményeként. A valódi néprajzi filmeket nem fogadják el, s nem értik meg a valódi szükségességüket. Főként az antropológusok körében terjed ez a nézet, ezért is nehéz pénzt szerezni 168 néprajzi film készítéséhez. Ha kitekintünk külföldre, akkor azt láthatjuk, hogy a doku-