Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)
JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón
születtek. Viszonylag nagy tehát a korkülönbség, különösen a legidősebb fiú és húga közötti tizenhárom év szokatlan a testvérek között. Id. Deák János két fiát továbbtaníttatta, éspedig mezőgazdasági vonalon. János Szegeden erdészeti és mezőgazdasági szakközépiskolát, Tamás pedig Kiskőrösön kertészeti szakközépiskolát végez. Ő főiskolán is továbbtanul, Gyöngyösön szerez üzemszervező üzemmérnöki diplomát. Gyermekei édesapjuktól indulásukhoz egy-egy barackost kapnak, s mellé, szellemi örökségként, a „semmitől meg nem ijedő" mentalitást, s ők ezt tartják legfontosabb örökségüknek. Édesanyjuktól ehhez a családi összefogás fontosságát tanulhatják meg. Id. Deák Jánosné ma is erős kézzel tartja össze a családot, s „riasztja" őket, ha a családban valakinek segítségre van szüksége. Időnként egyikük-másikuk nevében előre is felajánlja annak segítségét. Olyan is van, hogy ő maga vállal segítséget, például unokavigyázást, s azután ha mégsem megy, addig telefonál a családban, amíg talál valakit, akinek átadhatja a megbízatást. A lényeg, hogy sose mond nemet egy kérésre, mivel a családról alkotott elképzelésével ezt nem tartja összeegyeztethetőnek. Elsősorban persze ő az, aki minden gyermekének segít, vasárnapi ebédmeghívással, gyerekvigyázással próbálja tehermentesíteni őket. Ez azért nagy teljesítmény, mert férjével együtt még ő maga is aktívan gazdálkodik. A két középkorú, házas fiú, János és Tamás feleségeikkel együtt összedolgoznak. Az övék ma Zsombón az egyik legkiemelkedőbb mezőgazdasági vállalkozás, amely jelenleg a család három tagját tartja el „főállású keresőként". l8 Tamás felesége a gyes mellett veszt részt a vállalkozásban. 50-60 hektár földjük van, ebből jelenleg azonban csak mintegy 20 hektárnyi területet használnak. A következőkben az ő családi gazdaságuk kialakulásának, termelési stratégiájának feltárására teszünk kísérletet, a családban öröklődő gazdálkodási- és munkakultúra fényében vizsgálva azt. A legidősebb fiú, János a szakközépiskola elvégzése után, tizennyolc éves korában agronómusként azonnal a dorozsmai téesz kertészetébe kerül, s az ott dolgozó asszonybrigád vezetője lesz. Itt a kertészetben sok mindent megtanul, amit azután saját gazdaságában is hasznosítani tud, így például a palántanevelést. 1981-ben megházasodik, felesége, Ildikó zákányszéki születésű, s házassága óta Zsombón gyakorló óvónő. Indulásukhoz egy hold földet kapnak János szüleitől, amelynek a fele már be van telepítve barackkal, s ez nagy előnynek számít. Jánosnak a dorozsmai téesztől is jár egy hold háztáji föld, ebben kukoricát és fűszerpaprikát termelnek. Ezt a területet a téesz pénzért „beműveli", így nekik csak kapálniuk kell, valamint a termést betakarítaniuk. Ez a két hold induló gazdaságuk alapja. Bár Ildikó szülei már korábban vettek portát a lányuknak Zákányszéken, s Ildikó szíve is hazahúz, János azonban Zsombón kíván megtelepedni. Így a menyasszonytáncból befolyt pénzt zsombói porta vásárlására költik. Az ezzel kapcsolatos sürgős teendők miatt nászútra nem mennek. Az esküvő után két éven át János szüleinél laknak. Természetes, hogy a szülőknek a lakás és ellátás fejében semmit nem kell fizetni, mint ahogy az is, hogy az apa, id. Deák János minden gépét sajátjukként használhatják. Ezenkívül János szülei még külön fűszerpaprikánakvaló földet is adnak nekik. Nem nulláról, hanem sokféle szülői támogatást élvezve kezdik tehát közös életüket. Gazdálkodásuk eleinte semmiben nem különbözik János szüleiétől, sőt: „igyekeztünk ugyanazt termelni, mint mamáék, mert akkor még ők jártak a pesti piacra, s ha nem
