Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

ugyanolyat termelünk, nem biztos, hogy elvitték volna". János önálló gazdasága nehezen indul, mert 1983-ban behívják katonának, s csak 1985-ben szerel le. Felesége ez idő alatt hazaköltözik szüleihez, Zákányszékre, János is ide jár „haza". 1985 márciusában jönnek vissza Zsombora, hogy a közelben lehessenek saját házuk építésének befejező szakaszánál, s ismét János szüleinél laknak még pár hónapot. Főutcái, emeletes házukba akkor költöznek be, amikor annak még csak egy szobája használható, az emeleti rész pedig egyáltalán nincs kész. Jánosék gazdálkodásának a történetében több fordulópont is van. Az első 1985, leszerelésének éve, ekkor kezdenek komolyabban gazdálkodni. Ebben az időben azonban még mindkettőjüknek munkahelye van, Jánosnak a téesznél, feleségének pedig a zsombói óvodában. Ildikó gyakorlatilag gyesen van. A két gyermek, a legifjabb Deák János, illetve Annamária 1982-ben, illetve 1985-ben születik. Gazdasági tevékenységeik során ebben az időszakban bizonyos célok elérése mozgatja őket. Elsősorban házuk felépítése érdekében vágnak bele, erejükön felül is, a mind több földön való paprika-, majd epertermesztésbe. A nyereséget tehát nem a gazdaságba fordítják vissza, így az inkább csak az ő többletmunkájuk és szüleik segítsége révén fejlődik, azaz inkább csak bővül. A fűszerpaprika ültetésénél és szedésnél János szülein kívül Ildikó zákányszéki apja is segít, aki ezekben az időszakokban naponta átjön hozzájuk biciklivel. Egy Dorozsmához tartozó, nagyanyai örökségből származó portán is termelnek fűszerpaprikát, közösen János szüleivel. Az asszonyok szedik, Ildikó apja és János zsákolja a paprikát. Ezt az egy hektár dorozsmai földet csak addig művelik, amíg János a dorozsmai téesznél dolgozik, s így neki munkába jövet-menet útba esik e földterület. Szülei később el is adják ezt a portát. Mivel gazdaságuk elsősorban a saját munkaerejükön alapul, apró gyermekeik nem kis gondot jelentenek a munkaszervezésben. Amíg egészen kicsik, kiviszik őket magukkal a földre, de később ezt a gyermekek már nehezen viselik. Ebben a helyzetben legtöbbet János húga, Rita segít nekik, aki különösen az 1982-ben született kis Jánosra vigyáz sokat.

19 Rita ekkor még maga is szinte gyerek, s otthon lakik szüleinél. János édesanyja is vigyáz az unokákra, de ennek határt szab saját gazdaságuk munkája. Ezekben az években zajlik, az immár négy éve házas Jánosék házának az építése is. János ekkoriban keveset van otthon, azon van, hogy minél több pénzt megspóroljanak az építkezésen. így például bontott téglát szerez, s azt Zsombora szállítja, hogy kevesebb beton kelljen az alapba stb. A családból főként édesapja segít neki sokat. A ház befejezésének stádiumában még több pénzre van szükségük, ezért 1985-ben epret is kezdenek termeszteni, eleinte csak 100 négyszögölnyi területen, a portán. Maguk nevelik a paprika- és az eperpalántát is, Jánosnak a szövetkezet kertészetében szerzett tudása alapján, így ezzel is spórolnak. Az 1990-es évek elején János kiharcolja a dorozsmai téeszben, hogy háztáji földjén fűszerpaprika helyett ő is pritaminpaprikát termeszthessen. Ebben a téeszben ugyanis az a gyakorlat, hogy azt a meghatározott mennyiséget, amennyit pritaminpaprikából a velük megállapodásban lévő hetényegyházi feldolgozóüzem átvesz, a téesz vezetői termelik meg háztáji földjükön. János ebben a kedvezményben mint tizennyolc évesen odakerült agronómus nem részesült. A kedvező változás jelentős fordulatot jelent gazdálkodásukban, mivel a pritaminpaprika lényegesen több pénzt, igaz, nagyobb anyagi