Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az érzékek tudománya - vagy művészete? Új gondolatok a vizuális antropológiában Anna Grimshaw- Amanda Ravetz: Visualizing anthropology David MacDougall: The corporeal image. Film, ethnography and the senses Csorba Judit Dorottya

ként, Robertson tanulmánya egyértelművé teszi, hogy a film képi ábrázoló jellege nem csak a magyarázó stílust teszi lehetővé, hanem a sokkal érzékenyebb audiovizuális folyamatok felidézését is. Margaret Loescher egy Manchester külvárosában álló játszótéren végzett terepmunkáját és a filmkészítés folyamatát foglalja össze tanulmányában (Cameras at theAddy: Speaking In Pictures with City Kids, 55-68. p.). Szintén a megfigyelő módszerű filmkésztésből kiindulva Loescher azt tapasztalta, hogy a gyerekek „színészkedései" a kamera előtt a dokumentumfilmezésben rejlő lehetőségek egy másfajta értelmezéséhez vezetik a filmest. A tanulmány szerzője eldobható fényképezőgépeket adott a gyerekek kezébe, és azt vette észre, hogy elterelő viselkedésük a kamera előtt nemhogy eltéríti a filmezés eredeti céljától, de maga válik a kutatás témájává. Loescher végül megfogalmazza, hogy a gyerekek viselkedése nem a kamera előtti színészkedést jelenti, hanem magával a vizuális médiummal folytatott játékot, amelyben saját helyüket határozzák és erősítik meg egy különböző médiumok által teljesen áthatott világban. A tanulmánykötet első négy írását összegezve megállapíthatjuk, hogy a képeken alapuló etnográfia fogalma még meglehetősen szerteágazó. A cikkekben leírt projektek a vizuális antropológia elméleteit és következtetéseit illusztrálják. Amíg az eddigi tanulmányok a megfigyelő módszerű filmezés fontossága és folytatása mellett foglalnak állást, a kötet második részének szerzői rámutatnak, hogy ez a módszer csupán egy a sok közül az antropológiai filmek készítőinek a kezében. Erre hívja fel a figyelmet a kötet egyik szerkesztőjének, Amanda Ravetznek a tanulmánya is, amelyben kifejti, milyen nehézségeket okozott etnográfiai munkájában a megfigyelő módszer alkalmazása (News from Home: Reflections on Fine Art and Anthropology, 69-80. p.). írásában két különböző helyen, egy mezőgazdasági farmon és egy városi, „lakótelepi" környezetben végzett terepmunkáját hasonlítja össze. Míg az előbbi helyszínen a megfigyelő módszer a helyiekkel való együttlétezést, együttdolgozást jelentette, ahol a kutatás alanyai maguk is a természet megfigyeléséből szerzik tudásuk javát, a városi környezet társadalmi viszonyainak megértése más etnográfiai és filmes módszereket követelt. Ehhez Ravetz a vizuális antropológiában több kísérleti, a képzőművészet és az antropológia között álló módszer kidolgozását javasolja. Ezen a vonalon továbbhaladva Elspeth Owen és Inga Burrows tanulmányai szintén a vizuális antropológia témakörébe tartoznak, de módszereik inkább a művészetekben, mint az antropológiában gyökereznek. Owen fotótanulmánya egy posztgraduális kurzus végterméke, amelyben az etnográfiai terepmunka tárgya a minket körülvevő legkülönfélébb tárgyak, ez esetben a telefon vizsgálata (Qiue Me a Call, 81-89. p.). A kutatás írott összefoglalásában a szöveg alatt, egy telefonbeszélgetés közben készített fotókon a szerző édesapjának egyre elhalványuló képei látszanak. Ezzel Owen a vizuális etnográfia többdimenziós jellegére mutat rá, amely a terepmunkát is mint valamilyen kézzelfogható, gyakorlati tevékenységet igyekszik bemutatni. A vizuálisan is többsíkú szövegben, a két és három dimenzióval folytatott játékkal az érzékelhető és a kikövetkeztetett etnográfiai tudás közti vizuális feszültségre hívja fel a figyelmet. Owenhez hasonlóan Inga Burrows saját videoinstallációjának elkészítését bemutató írása (The Experience and the Object: Making a Documentary Video Installations, 90-99. p.) is arra hívja fel a figyelmet, hogy az antropológusok nem szívesen feszegetik saját tudományáguk konvencióinak a határait. Még az antropológiai filmkészítéssel foglalkozók is a hagyományos,