Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az érzékek tudománya - vagy művészete? Új gondolatok a vizuális antropológiában Anna Grimshaw- Amanda Ravetz: Visualizing anthropology David MacDougall: The corporeal image. Film, ethnography and the senses Csorba Judit Dorottya

televíziós sugárzás céljára dolgoznak, vagy olyan, múzeumok által használt filmeket készítenek, amelyeket különböző szöveges magyarázatok által körülvett tárgyak között mutatnak be. Burrows cikke alapján a tanulmánykötet egyik lényeges tanulsága, kérdésfeltevése, hogy mi történne az antropológiai vizsgálat tárgyával, eredményeivel, ha mondjuk egy művészeti kiállítás keretében mutatnánk be őket? Akkor is etnográfiaként lenne értékelhető, vagy más térbe, kontextusba helyezve valami egészen más értelmezést nyerne? A tudományág konvencionális határainak átlépése és az új vizuális antropológiai módszerekkel való kísérletezés a témája a kötet további tanulmányainak. A kísérletezéshez elengedhetetlen az együttműködés a filmesek, kutatók, valamint alanyaik között. Az együttműködés, illetve annak hiánya gyökeresen más értelmezést adhat ugyanannak a munkának, mint azt Arnd Schneider írása mutatja (Setting Up Roots, or the Anthropologist on the Set, 100-120. p.). Az antropológus Schneider egy játékfilm készítésének a körülményeit mutatja be, amelyet az argentin Alumine városában és a szomszédos mapuche rezervátumban készítettek. Schneider szerint a rendező szándéka ellenére, aki a helyi őslakosok kulturális túlélését kívánta középpontba állítani, a film mégis a történelmileg kialakult „győztes" és „legyőzött" kategóriákat sugallja. Schneider számára ez felveti a kérdést, mennyire más lehetne a film kulturális és társadalmi értelmezése, üzenete, ha az egy antropológus és a helyiek együttes munkájából születik? Ehhez az együttműködéshez át kell lépni a filmezés konvencionális határait és formáit, és olyan kísérleti módszereket kell alkalmazni, amelyeknek a végkimenetele előre nem megjósolható. A vizuális kísérletezés, és a vizuális antropológia konvencionális határainak átlépése a reflexivitás irányába való elmozdulással jár, mint azt a kötet utolsó négy tanulmánya is jelzi. Judith Okely írásának központi kérdése, hogy milyen kritériumok alapján tudjuk meghatározni egy téma etnográfiai mivoltát (The Filmed Return of the Natives - To a Colonizing Territory of Terror, 12

1-132. p.). Okely az antropológiai filmes Anna Grimshawval és Susan Caffrey-vel tért vissza egykori iskolájába, a Wight-szigetre. A filmfelvételeket saját, a helyszínen felvett szubjektív kommentárjai egészítik ki. A szerző az etnográfia létrejöttét megörökítő dokumentumoknak tartja, ugyanakkor saját szerepét egyfajta előadásnak is tekinti, és ez a szubjektív és objektív kettősség homályossá teszi, hogy mit is lehet az antropológiai vizsgálat tárgyának tekinteni. Más szemszögből nézve tekinthetjük-e a vizsgálatot antropológiának, vagy inkább előadómüvészetként kell értelmeznünk? Az antropológiai és a művészeti módszerek összeházasításával kísérletezik Roanna Heller munkája (Becoming an Artist-Ethnographer, I 33-142. p.), aki az angliai Sheffield városának valódi és szociális tereit elemzi a vizuális művészet, elsősorban fotók, illetve az írott antropológia módszereivel. Olyan installációkat készített kidobott városi tárgyaknak és saját fotóinak az összerakásával, amelyek valamilyen módon a városi társadalmat érzékeltetik. A városi közösséget is érintő műveit a művészi etnográfia újszerű kategóriájába helyezi, és a kutatás módszereinek kibővítéséhez az antropológusok és művészek együttműködését javasolja. Erik Knudsen szubjektív filozofikus és költői kommentárjain keresztül tárgyalja filmes, film és közönsége viszonyát (Creation and I, Me and My Work, 143-15

1. p.). Okely és Heller tanulmányaival együtt a konvencionális kutatási formákat és módszereket kér-