Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Lövedékből Corpus Christi Gottfried Korff , Hrsg.: KriegsVolksKunde. Zur Erfahrungsbindung durch Symbolbildung Gottfried Korff, Hrsg.: Alliierte im Himmel. Populäre Religiosität und Kriegserfahrung Monique Scheer: Rosenkranz und Kriegsvisionen. Marienerscheinungskulte im 20. Jahrhundert Buday Kornélia

napóleoni korszakban kezdődött nemzeti háborúkon keresztül egészen a 20. századi világháborúkig. A háborús élmények interregionális összevetése Európa és Észak-Amerika területeire terjed ki. A szerzők kiemelten tárgyalják a háborúban való részvétel okát, mikéntjét, következményeit, a háborús élménynek a nemzeti integráció és dezintegráció tükrében régiónként változó folyamatát, szimbólumalkotását, mediatizálását, az aktuálistól az évszázadokkal korábbiig a tapasztalatok feldolgozásának sokféle formáját és a mindezekre épülő tudományos gyakorlatot. Ehhez kapcsolódóan a vizsgálat tárgyai olyan intézmények, műalkotások, rítusok és szimbólumok, amelyek révén egyének, csoportok vagy társadalmak valóságkonstruálása jelentősen befolyásolható. Az első világháború alatti és utáni modernizációs folyamat hatására a törékenység, sebezhetőség alapvető emberi tapasztalattá vált. Figyelemre méltó, hogy konkrétabb formában a testi és anyagi pusztulás, tágabb értelemben azonban a becsület fogalmának eltérő értelmezései is a hagyományos és látszólag helytálló jelentéstartalmak széteséséhez és egyúttal újraformálásához vezettek. Ralph Winkler (2005) tanulmányában azt mutatja be, hogy a „becsület" (rend) kulturálisan meghatározott képzeteibe a háborús férfigeneráció vereségének, leszerelésének és a civil társadalomba való reintegrálódásának folyamata milyen módon épül be. Sabine Kienitz (2005) írásában a háborús sérültek példáján azt vizsgálja, milyen értelmezésbeli változáson ment keresztül a háború által megsebzett férfitest (a katona teste) az első világháború alatt és után, továbbá, hogy e háborús tapasztalatok miként vezettek a következő generációk erőteljes háborúellenes szemléletéhez. Christine Beil (2005) a ritualizálás és intézményesülés folyamatát az 1914 és 1995 közötti időszakban a két világháborút valamilyen módon bemutatni kívánó német múzeumok gyűjteményein és kiállításain keresztül követi nyomon. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy e kiállítások a bemutatás, a reprezentáció eszközeivel milyen jellegzetes szerepet töltenek be a háború fogalmának áthagyományozásában és formálásában. A háborús erőszak átélése olyan lelki határhelyzetet teremt, amely vitathatatlanul hatással van az egyén agyműködésére és magatartására, ezáltal e határélmények a vallásos gyakorlatot, a háborús megtapasztalás vallási értelmezését is befolyásolják. Nem elhanyagolható tehát a népi vallásosság háborús élményekből kibontakozó paraliturgiáinak és intézményen kívüli hitformáinak vizsgálata sem. Claudia Schlager (2005) francia és német kultuszok kialakulását összevető tanulmányában például a háború és népi vallásosság egymásra hatását igyekszik rekonstruálni, és e kapcsolatot fenntartó struktúrákat kísérli meg elemezni. Az első világháború korszakára jellemző vallási gyakorlat azon fenntartó és hagyományozó csoportjait - püspököket, politikailag motivált katolikus csoportosulásokat, katonákat és hozzátartozóikat stb. - veszi közelebbről szemügyre, amelyek részt vettek a háború idején jellemző jelképrendszerrel áthagyományozott áhítatformák kialakításában, fenntartásában (lásd például a Jézus Szíve-tisztelet 1915-ös franciaországi és németországi bevezetését; Szent Mihály - mint a későbbi II. Vilmos német császár, Siegfried, Goethe és Bismarck nemzeti védőfunkcióit megtestesítő - alakjának fölértékelődését stb.). Ehhez nem elég néprajzi, kultúrtörténeti szempontokat figyelembe venni, a katonai pszichológiát is segítségül kell hívni a folyamatok alaposabb megértéséhez. Amióta a hatalmas pusztító erejű fegyverek elterjedtek, a katonai pszichológia jelen-