Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Lövedékből Corpus Christi Gottfried Korff , Hrsg.: KriegsVolksKunde. Zur Erfahrungsbindung durch Symbolbildung Gottfried Korff, Hrsg.: Alliierte im Himmel. Populäre Religiosität und Kriegserfahrung Monique Scheer: Rosenkranz und Kriegsvisionen. Marienerscheinungskulte im 20. Jahrhundert Buday Kornélia

Az előző műhöz tematikailag szorosan kapcsolódó újabb, ugyancsak Korff által szerkesztett, 2006-ban megjelent tanulmánykötet a vallási popularizmus háborús tapasztalatokat befolyásoló, formáló erejű hatását vizsgálja. A kutatást segítő tárgyak, képek, rituálék elemzése részleteiben rávilágít a 19-20. századi háborúk alatti és utáni, egyházi-intézményes és mindennapi-rituális szinten gyakorolt vallásosságra és a szekularizált modernizmus egymásra hatására. A hidegháború első éveiben a Mária-kultusz éppúgy fellendülőben volt a katolikus dogmatikában, mint a néphitben. E konjunktúra fontos eleme volt az 1917-es fatimai (Portugália) Mária-jelenésbe vetett hit és az abból formálódó vallásosság. Monique Scheer kötetében (Scheer 2006) az egyházilag elismert „Fatimai Mária"-kultusz 1950 körüli németországi átvételére és a helyi, németországi Mária-jelenésekhez kapcsolódó, addig egyházilag elutasított vallásgyakorlatban fölerősödő feszültség körülményeire összpontosít. Ezt nemcsak a háborús tapasztalatokkal összefüggésben, hanem a korábbi vallásháborús korszakok értelmezésének újragondolása céljából is teszi. Nem pusztán a háborús élményekkel való összefüggés kérdése merül itt föl, hanem éppoly fontos annak vizsgálata is, hogy vajon milyen mértékben éledhet újjá a 17-18. századi vallásháborúkat patronáló „tiszta" és „szeplőtelen" Mária alakja a világháborúk idején gyakorolt néphitben. A három kötetben bemutatott anyag olyan területeket érint, amelyek az utolsó két évtizedben, de különösképpen az 1990-es évek elejétől ismét a kutatás fókuszába kerültek. E művek az empirikusan megtapasztalható jelenségeket hangsúlyozzák, közben különbséget tesznek a helyi és az átfogó jellegű kutatások háborúfogalmai között. Egyúttal nyilvánvalóvá válik, hogy alapvető megközelítésük eltér a konvencionális hadtörténet problémafölvetésétől. A kutatási projekt a háborúk közvetlen és hosszú távú következményeiből adódó magyarázatoknak és tetteknek meghatározott csoportokra és társadalmakra gyakorolt sajátos hatását vizsgálja, miközben egy tudásszociológiai megalapozottságú „tapasztalat"-fogalmat igyekszik a kultúrakutatás vezérkategóriájává emelni. Egyrészt a háborút átélt személyek interpretációjából fakadó, háborúról kialakított „valóság"-képet vizsgálja, másrészt azt a módot, amely megszabja a háborús tapasztalat tartalmát, a háborúkat átélt korábbi társadalmak hatásmechanizmusait. A szerzők történettudományi, teológiai és művészettörténeti szempontok alapján keresik a választ a háborús szimbólum- és jelentéstartalom kialakulásának kérdéseire. Mindez nem vezethető vissza általános háborús tapasztalatokra, hanem csakis kontextuálisan, a háborús élmények idő- és térbeli függvényében értelmezhető. A háborús tapasztalatok kiterjednek a háború idején, a háborút megelőző és az azt követő időben szerzett, még nem vagy már leülepedett háborús élményekre. Ily módon a háborús élmény különböző társadalmi struktúrák egybefonódásához vezet, ugyanakkor a szimbolikus szint is mindig kifejeződik. Ezáltal korábban átélt és később megérlelődött háborús élmények rejtetten vagy explicit módon keretet és irányt szabnak mind a békés időszakok, mind az újabb háborús korszakok társadalmi megtapasztalásához és azok értelmezéseihez. A tanulmányok történetileg elsősorban a I 7-20. század közötti háborús és háború utáni időszakokat tárgyalják, a harmincéves háborútól - amely a nemzetállam korszakát megelőző kora modern háborúk legjelentősebb példája - a francia forradalomban és a