Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

JÁVOR KATA: Egy mezőgazdasági vállalkozócsalád sikeres gazdálkodási stratégiája a rendszerváltás utáni Zsombón

Jó ismerős kereskedői vannak a szomszédos dorozsmai piacon is, mivel Pest mellett ide is mindig hordott kisebb mennyiségű gyümölcsöt a saját teherautóján. Pár év óta, idősödvén lényegében már csak erre a közeli dorozsmai piacra jár. „A régi kereskedőket mind ismeri, nevén szólítja, körbeudvarolja. Tata a piacon mindent el tud adni, te még ilyet nem láttál" - mondja nevetve a menye. Pár év óta megfordult a piacozás rendje, ma a fiatalok viszik fel saját teherautójukon szüleik áruját is Pestre, pontosabban annak azt a részét, amit apjuk a szomszédos dorozsmai piacon nem tudott eladni. Erre is csak újabban, a piac telítődése miatt szorul rá. Ő ugyanakkor a saját gyümölcsével együtt kiviszi Dorozsmára fiainak a Pestről visszahozott, ott el nem kelt áruját. A speciális termelési kultúrával együtt a kereskedésben is jártas parasztembernek az a típusa, amelyet ő magas szinten testesít meg, a Homokhátság „terméke". A termelni tudás ezen a vidéken önmagában nem elég, a gyorsan romló gyümölcsöt minél hamarabb el is kell adni. Ez pedig jó kereskedői érzék, vagyis piaci ismeretek és piaci kapcsolatok nélkül nem megy. Id. Deák János egy hadvezér győztes csatáira való visszaemlékezésének büszkeségével adja elő gazdálkodásának legnagyobb teljesítményét, a minden szempontból korlátozó mezőgazdasági politika réseinek, lehetőségeinek maximális kihasználását. Az ő generációja rá is volt kényszerítve erre. Ő maga valóságos mestere lett e korszak gazdasági túlélésének. Ki kellett játszani például az 1973-ban bevezetett progresszív adót, ami a termelt mennyiség alapján való adózást jelentette. Ezért minél távolabbi, a kontroll alól kieső kis piacokra járt. A krumplit Tótkomlósra, a disznót Tatabányára vitte eladni, „ennek nem volt értéklátszata": „Abban a rendszerben nem lehetett kilógni." Úgy kellett élni, hogy ne látsszon, hogy jól élnek. A szocialista időszak gazdálkodásának volt ő sikeres szereplője, akárcsak apja a hagyományos paraszti világé. Mint apjára, őrá is jellemző az inkább a racionalitás javára hajló mentalitás, szemben a gazdapresztízs kívánta személyi méltóság hangsúlyozásával. Utóbbival például a kóborlással járó nehéz napszámosmunkái alig voltak összeegyeztethetőek. Egész lényéből, még szóhasználatából is szokatlan erő, dinamizmus árad. „Vágtában" kell most az eperre tennünk a fóliát - mondta legutóbbi beszélgetésünkkor. Úgy tűnik, hogy nincs akkora tekintélye a faluban, mint ami az elért eredményei alapján járna neki, szemben az egy területre specializálódott s ott kiemelkedőt alkotó gazdákkal. A gyermekek generációjának gazdálkodása Az indulás A következőkben, id. Deák János két, immár középkorú fia gazdasági vállalkozásának elemzése során elsősorban azokat a kihívásokat és megoldási lehetőségeket szeretnénk bemutatni, amelyekkel egy mai zsombói gazda szembenéz. Gazdálkodásukat egészen a döntési helyzetek szintjéig próbáljuk követni, értelmezni. Húguk, Rita és annak férje, Tibor gazdaságával csak érintőlegesen, a bátyjai gazdaságához való kapcsolódások szintjén foglalkozunk. Id. Deák János gyermekei, János /960-ban, Tamás /967-ben, Rita pedig /973-ban