Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az észak-európai narratológia folklorisztikai perspektívái Annikki Kaivola-Bregenhoj - Barbro Klein - Ulf Palmenfelt, eds.: Narrating, doing, experiencing. Nordic folkloristic perspectives Gulyás Judit

meg, amelyek egyik közös sajátossága az, hogy a szöveg előadója elsősorban nem a világról állít valamit tranzaktív módon, hanem saját magáról.

2 A két fő szövegtípus az élettörténet és a személyes tapasztalatot/élményt elbeszélő történet (narrative of personal experience). Jellemzőjük a korábban kanonizálódott műfajokhoz képest, hogy felépítésüket tekintve nem olyan szigorúan strukturáltak, és megformáltságuk mértéke is alacsonyabb, ugyanakkor, bármennyire is a megszólaló én saját tapasztalatait, világnézetét tematizálják, mégiscsak kimutatható bennük bizonyos közös narratív technikák alkalmazása és narratív minták követése. Emellett további közös vonásuk az is, hogy e történetek elbeszélése előfeltételez egyfajta közvetlen, informális és bizalmi viszonyt a kommunikációs helyzet résztvevői között. A Studia Fennia Folcloristica sorozatában megjelent tanulmánykötet javarészt e két utóbbi szövegtípusról közöl elemzéseket finn, svéd, dán és norvég szerzőktől. Amint az Barbro Klein (Uppsala, Stockholm) bevezető tanulmányából (Telling, doing, experiencing- folkloristic perspectives on narrative analysis) kiderül, a kötetben szereplő írások több éves koncepciózus műhelymunka eredményeként láttak napvilágot. Barbro Klein e bevezetőben előbb a társadalom- és kultúrakutatás általános narratív fordulatával együtt járó perspektívaváltást mutatja be, majd ehhez kapcsolódóan igen jó kutatástörténeti áttekintést ad a folklorisztikai narratívakutatás utóbbi pár évtizedben megfigyelhető irányzatairól és eredményeiről két nagy régióban: Észak-Európában, illetve az Egyesült Államokban. Ezt - a szerzők hovatartozásán túl - az indokolja, hogy az észak-európai szövegfolklorisztika hagyományosan vezető szerepet játszik a nemzetközi tudományosságban, amelyre viszont az 1960-as évektől éppen az amerikai kutatások gyakoroltak egyre erőteljesebb hatást. Másfelől Klein a kötet címében kiemelt három fogalom (elbeszélés, cselekvés, élmény/tapasztalat) értelmezési lehetőségeit igyekszik rögzíteni, hiszen ezek adják a nyolc esettanulmány koncepcionális hátterét. így a kötet szerzői szerint az elbeszélés során olyan tapasztalatok, értékek és ideák jutnak kifejezésre, amelyek fontosak az elbeszélő számára, s mindez különböző stilisztikai, retorikai és metakommunikativ eszközök alkalmazásával megy végbe, az eseményeket temporálisan elrendezve, hangsúlyos kezdő- és záróformulával jelölve az elbeszélést. A másik, módszertanilag közös vonása az elemzéseknek, hogy az értelmezés tárgyául szolgáló narratívak hosszas és többszöri interjúkészítés során hangzottak el, ami lehetővé tette a közvetlenség és a bizalom kialakulását a beszélgetésben résztvevők között. A cselekvés fogalmát Klein az esettanulmányok kapcsán három szempontból értelmezi, ezek a narratívában, az elbeszélő helyzetben és a tágabb társadalmi-kulturális kontextusban megjelenő cselekvés szintjei. Ami a tapasztalat kategóriáját illeti, a narráció az emberi tapasztalat/élmény közlésének egy alapvető módja, emellett maga az elbeszélés aktusa is újabb tapasztalat lehet az elbeszélő és hallgatósága számára, mint ahogyan a tapasztalatokra vonatkozó reflexió is már ismert narratív mintákat követhet. A folklórműfajoknak eltérő a tapasztalati státusuk: a skála egyik végén a tündérmesék találhatók, itt az elbeszélt történet az elbeszélő és a hallgatóság közötti egyezmény értelmében teljesen fiktívnek tételeződik, míg a skála másik végén találhatók például a személyes tapasztalatot elbeszélő narratívak vagy az élettörténetek, amelyek narrátorai - az elbeszélés hangnemétől függetlenül - igényt tartanak arra, hogy az elmondottak a valós, hiteles, megtörtént eseményekről szóló beszámoló státusát nyerjék el. A kötet első esettanulmányában (War as a turning point in life) a finn szövegfolklo-