Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 10/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2007)

Tabló - Az észak-európai narratológia folklorisztikai perspektívái Annikki Kaivola-Bregenhoj - Barbro Klein - Ulf Palmenfelt, eds.: Narrating, doing, experiencing. Nordic folkloristic perspectives Gulyás Judit

GULYÁS JUDIT Az észak-európai narratológia folklorisztikai perspektívái Annikki Kai volaBregenh0j - Barbro Klein - Ulf Palmenfelt, eds.: Narrating, doing, experiencing. Nordic folkloristic perspectives. Finnish Literature Society, Helsinki, 2006. 188 p. /Studia Fennica Folkloristica, 16./ £\ népköltészet mint lehetséges vizsgálati tárgy felismerésével és elhatárolásával a 19. században Európa-szerte intézményesülő folklorisztikai kutatások e népi szövegtermelés bizonyos, nagyobbrészt poétikai karakterű és esztétikai értékkel felruházott szövegcsoportjait is kijelölték. így alakult ki a nagy hatású folklórműfaji kánon, amely azután idővel szinte automatikus módon irányította a befogadásra és értelmezésre érdemes folklórszöveg-típusok érzékelését és kiválasztását.

1 E szövegcsoportok kijelölése egyúttal sok esetben lehatárolást és kiemelést is jelentett: a folklórszöveg az írásbeli rögzítés során és az írásbeliség közegében való nyilvánossá válásával zárt egységként került bemutatásra, amely mögül eltűnt a folklórszövegek létmódjának alapvető meghatározója, vagyis az előadás kommunikatív szituációja, az a verbális és interaktív kontextus, amely a szóbeliségben létrejövő és hagyományozódó szövegek lényegi sajátosságát hordozza. E szövegfelfogás és szövegkezelési gyakorlat módosulása a 20. század második felében következett be, amiben több tényező is szerepet játszott. így feltehetően az, hogy ekkorra vált általánossá a hang-, majd a képrögzítéssel való adatgyűjtés, ami nemcsak nagyobb terjedelmű szövegek rögzítését tette lehetővé, hanem akarva-akaratlanul is elősegítette annak belátását, hogy a kutató által vágyott/keresett népköltési szöveg más szövegek és verbális megnyilvánulások közé van beágyazva. Ily módon a szöveg előadásának esetlegességei, önkorrekciói és a szóbeli előadás alapvető dialogicitása is világosan ~ érzékelhetővé és megkerülhetetlenné vált. Emellett idevonható az a tapasztalat is, hogy ^2 az Európán kívüli szóbeli művészet alkotásait nehezen lehetett az európai folklóranyag » alapján elkülönített főbb műfaji csoportokhoz rendelni, és végezetül ide kapcsolódik ál~2 tálában a szöveg fogalmának az irodalomtudományban és a kultúrakutatásban is megfigyelhető változása, ami a (le)zárt szöveg felfogásától egyértelműen a nyitott, változásban lévő szöveg koncepciójához vezetett el, amelynek lényegi eleme a szövegek lezáratlansága és hálózatszerű összekapcsolódása. E folyamat hatására - és nyilván nem függetlenül az identitás problémájának középpontba kerülésétől sem - az 1970-es évektől átalakult és kibővült a folklorisztika által vizsgált műfajok sora, és olyan, a szóbeliségben létező (és természetesen korábban is I 24 működő) szövegtípusok is a megfigyelés, megismerés és értelmezés tárgyaként jelentek