Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 9/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2006)
SZABÓ Á.TÖHÖTÖM: Morális elvek az erdélyi falusi gazdálkodásban
síinkre, 13 vagyis attól kezdve, hogy a kapitalizmus - bármennyire részlegesen is, de már megérintette a paraszti gazdaságokat, arról a paraszti világról, amely ezt a korszakot megelőzte, keveset tudunk. Következésképp felvethető a kérdés, hogy az idővel, az energiával, a táplálék beosztásával kapcsolatos szigorú elvek nem állnak-e kapcsolatban a piaci viszonyokkal, 14 hisz tudott dolog, hogy a kapitalizmus időszakában a paraszti háztartások pénzszükséglete megnőtt, amit a fölösleges termékek piacon való értékesítésével tudtak csak kielégíteni. A kérdést, hogy a szigorú beosztás a piac előtti vagy a kapitalista gondolkodásnak a része-e inkább, igen nehéz megválaszolni. Én hajlok arra, hogy egy korábban kialakult rendszer nyomainak tartsam a ma is meglévő elképzeléseket. Ebben három ok vezérel: egyrészről a paraszti gazdaságok jellegükből és viszonyaikból fakadóan vélhetően mindig arra voltak kényszerítve, hogy az egyensúlyi helyzeteket keressék, amit nagyon sokszor csak a morális ökonómia elveinek betartásával lehetett megvalósítani. Másodszor azt állítottam és állítom, hogy az erdélyi falusi gazdálkodás nem tudott integrálódni teljes mértékben a kapitalista gazdaságba; itt egy azt megelőző közösségiség és az általa kialakított normarendszer működését figyelhetjük meg. Ezek a nem tudatosított és csak ritkán verbalizált elvek az életvilágok részei (vagy azok voltak a legutóbbi időkig). Mindenki ismeri őket, és - még ha nem is tartják be a cselekvési elveket - a helyes életről közösségileg kialakított és ellenőrzött elképzeléseket szükség esetén hivatkozási alapként kezelik. A piachoz való igazodás viszont - és főként ott, ahol alacsony az önállósodási hajlam - nem része ilyen egyértelműen egy közösségileg megteremtett szocializációs háttérnek. A részleges integráció kapcsán a paraszti gazdálkodás környezetét leíró részben láthattuk, hogy a piacok nem mindegyik területre voltak ösztönző hatással, és nem minden család állt folyamatos kapcsolatban a piaccal, ott az eladott fölöslegből nyert pénz ellenében csak a gazdaságon belül elő nem állítható termékeket szerezték be, és a felhalmozott tőkékkel - ha volt ilyen - inkább az erőforrások bővítését, például a földvásárlást célozták meg. Végül a falusi gazdaságok működésében olyan morális elvek meglétét is felfedezhetjük, amelyek a piaci logikával csak fenntartásokkal egyeztethetők össze. Ilyen a nagy munkák idején az emberi erőket kímélő déli alvás, az öregek rosszallása az esti, lámpánál történő munkákkal kapcsolatosan, a magas ceremoniális alapok keretében „elpazarolt" javak, 15 a rituális fogyasztás túldimenzionálása még akkor is, ha ez a család anyagi lehetőségeit teljesen kimeríti (vö. Sárkány 1983). Nem sorolom fel - s talán nem is szükséges számba venni - a magyar parasztság leírását végző munkákat, hisz szinte mindegyikben találunk olyan elszórt utalásokat, amelyek a morális ökonómia értelmezési keretei felé mutatnak, így Hofer Tamás úttörő, a morális ökonómiát a magyar parasztságra alkalmazó írása mellett a Fél Edittel közösen végzett munkájának eredményeire utalnék. A paraszti életvitel és gazdálkodás erkölcsi vonatkozásainak bemutatására méltán a legismertebb példa a magyar szakirodalomból Fél Editnek és Hofer Tamásnak az átányi gazdálkodásról írott monográfiája (Fél-Hofer 1997), valamint ugyanezen település tárgyhasználatáról írott nagyobb lélegzetű munkája (Fél-Hofer 1964). Ezekben a munkákban - bár a kutatásokat már a kollektivizálás idején végezték - arra keresték a választ, hogy az igazi paraszti világ milyen értékek mentén szerveződött, mert feltételezésük szerint a kollektivizálás eltörölte az addig érvényben lévő rendszereket. Az erkölcsi alapokon szerveződő rendszereknek szerves része
